2017. február 20., hétfő

131 éve született Kun Béla




Kun Béla (1916-ig Kohn, Lele, 1886. február 20. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. augusztus 29. vagy 1939. november 30.) újságíró, kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyi népbiztos. 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol az 1938-39-es sztálini tisztogatás áldozatává vált.


 Berele Kohn, Magyarország gyilkosa

Kun Béla (Berele Kohn) Szilágycseh, 1886. február 20. – Moszkva, 1938. augusztus 29. vagy 1939. november 30.

Kun Béla, eredeti nevén Berele Kohn újságíró, kommunista politikus, a Magyar Tanácsköztársaság vezetője, tömeggyilkos, országvesztő szovjetbérencünk pályafutását és halálát még a mai napig is felháborítóan egyoldalúan tárja a tanuló ifjúság elé a hivatalos oktatási anyagot összeállító tudományos társaság.

"Köztisztviselői családban született az erdélyi Szilágycsehen. Apja és anyja is vallástalan, apja, a falu jegyzője, kitért zsidó, anyja pedig kitért protestáns. Zilahon és a kolozsvári kálvinista középiskolában végezte középfokú tanulmányait, majd a kolozsvári egyetem joghallgatója lett.”

Kós Károly így emlékezik rá:

"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Főgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

1904-ben félbeszakítva tanulmányait, újságíróskodni kezdett Kolozsváron és Nagyváradon. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg a budapesti baloldali értelmiségi körökkel, és vélhetően a szabadkőművességgel is.

1906-ban magyarosította a nevét Kunra.

Cikkei miatt többször állt bíróság előtt. 1907-ben féléves fogházbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött le. Ezután a publikálás helyett a tisztviselőséget választotta: a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőjeként alkalmazták, ahol később jelentős összegeket sikkasztott.

Az immár Kun Béla néven ismert személy a háború előtt, mint az erdélyi szociáldemokrata pártszervezet baloldali szárnyának egyik vezetője is tevékenykedett. Kolozsvárról azért kellett eltűnnie, mert meglopta a munkásbiztosító betegsegélyező pénztárát. Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

A felelősségre vonást azért kerülhette el, mert az első világháború kitörésekor behívták katonának, 1916-ban orosz fogságba esett.

„Forradalmi” indíttatása folytán már az 1917. februári orosz forradalom után Tomszkban belépett az egységes szociáldemokrata, majd az önálló bolsevik pártszervezetbe. 1918. március 24-én az ő elnökletével alakult meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportja. Ekkor építette ki személyes kapcsolatait Leninnel és más bolsevik vezetőkkel. 1918. májustól a szocialista hadifoglyok nemzetközi föderációjának elnöke volt.

Részt vett a moszkvai eszer lázadás leverésében, majd harcolt a permi fronton. A Szovjet-Oroszországban szerzett tapasztalatait és ismereteit a permanens forradalomról, a szovjetrendszerről és a terrorról megkísérelte alkalmazni a magyar viszonyokra a „Mit akarnak a kommunisták?” című programjában.

1918. november 17-én tért haza, november 24-én Kelen József Városmajor utcai lakásában a magyar baloldal különböző csoportjaiból megalapította a Kommunisták Magyarországi Pártját, és a párt első Központi Bizottságának elnökévé választották.

Ekkor Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több bolsevik agitátor is hazatért, bőven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással. Vezérük Kun Béla lett, ez a háború előtt jelentéktelen vidéki újságíró, majd csalások miatt degradált biztosítópénztári tisztviselő.

1919. február 21-én utcai zavargások és gyilkosságok szervezése miatt a KMP több vezetőjével együtt letartóztatták, de a börtönből is ő irányította pártot és a tárgyalásokat a szociáldemokratákkal való egyesülésről.

1919. március 21-én, az elfogadhatatlan területi feltételeket tartalmazó Vix-jegyzék átnyújtása utáni napon Berinkey Dénes miniszterelnök és Károlyi Mihály köztársasági elnök lemondott. Ugyanaznap a két munkáspárt Magyarországi Szocialista Párt néven, kommunista platform alapján egyesült és a legfőbb végrehajtó szervet megalakítva kikiáltották a Forradalmi Kormányzótanácsot, kikiáltották a Tanácsköztársaságot.

A 133 napos kommün tényleges vezetője, - a hivatalosan csak a külügyi (március 21.-augusztus 1.) és a hadügyi (április 3.-június 24.) népbiztosságot irányító Kun volt.

Az augusztus 1-jei összeomlás után Bécsbe menekült, ahol internálták. 1920 nyarán Szovjet-Oroszországban telepedett le. 1922-1923-ban a kommunista párt uráli irodájának egyik vezetője, s egyben a bolsevik párt képviselője volt a Komszomol Központi Bizottságában. Ő irányította a krími bolsevik vérengzéseket.

A környezetében lévő kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntõ fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, és félelmében sírt, mint egy gyermek; mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelõsséget magára kell vállalnia.

Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegõ ember a krími félsziget polgári biztosaként 1920 végén ismét úrnak, parancsolónak érezte magát , aki végre bármit tehet, senki számadásra nem vonhatja.

Megbízható becslés szerint Kun Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónõjét és három orvosát is. Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekbõl.

Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta a kisantant érdekében.
A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) például így ír:

"Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."

1921-től 1936-ig a Komintern Végrehajtó Bizottságának tagja, 1928-1935 között az elnökség munkájában is részt vett. 1924-es kibékülésükig rendszeresen támadta a moszkvai Vörös Újságban a Landler Jenő vezette bécsi emigráns csoportot, mert annak más véleménye volt egy lehetséges forradalomról és a párt szervezeti felépítéséről. 1925-től 1936-ig a KMP KB és a Külföldi Bizottság tagja volt.

Szembekerülése a sztálini vonallal ellenséggé változtatta; 1936-ban a magyar párt helyzetének Komintern-vizsgálata kapcsán megfosztották orosz párttisztségeitől. Az év végén kinevezték a moszkvai Társadalomtudományi és Közgazdasági Könyvkiadó igazgatójává.

1937. június 29-én letartóztatták.

Haláláról két hivatalos adat is született: a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma rehabilitációs irata szerint 1939. november 30-án egy moszkvai börtönben hunyt el, más forrás szerint 1938. augusztus 29-én kivégezték.






Politikai rehabilitációja csak 1956-ban következett be, amikor az SZKP XX. kongresszusa alatt a Pravda és a Szabad Nép cikket közölt róla.


Utóéletéhez tartozik, hogy Borsányi György 1979-ben kiadott Kun Béláról írott életrajzát, a szovjet követség tiltakozására a szovjet koncepciós eljárások és viszonyok ismertetése miatt, még a 80-as években is betiltották.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése