2012. április 19., csütörtök

Az élet él és élni akar 2.



A magyarok Szentföldje

A Bibliában Izajás próféta könyvében olvashatjuk (14,1.): "Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt s visszatelepíti őket az ő földükre." A Jordán folyótól a Földközi-tengerig terjedőterületet, az egykori Kánaánt és a filiszteusok által lakott földet, azaz Palesztinát nevezték a szent iratok Szent Földnek (Das Heilige Land), amelyet Isten kiválasztott népe kapott örökül s amelyhez a zsidók ezredévek óta ragaszkodnak, amelyről soha nem mondtak le, s amelyről soha nem is mondhatnak le, noha az izraeli királyságot az asszírok Krisztus születése előtt 722-ben, Judát a babilóniaiak Kr.sz. előtti 586-ban, tehát kerekítve közel két és fél ezredévvel ezelőtt, felszámolták, megsemmisítették s csak 2534 év múltán, 1948-ban születhetett újjá. Ez a Szentföld mindig idegen népek és hatalmak kemény és ellenséges szorításában élt, ahová a zsidók, jó háromezer évvel ezelőtt, bevándoroltak.

De a világnak van még egy kiválasztott népe: a magyar, amelynek hazája, a Kárpát-medence, ugyancsak az Ígéret földje, amint a krónikáink is állítják: "Az Úr visszaadta a magyaroknak Pannóniát, mint ahogyan Izrael fiainak Mózes idejében örökségül adta Kánaán valamennyi országát." S a horvátból lett magyar nagyúr, Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a XVII, században is teljes mértékben hitt azősi mítoszban:
"Az Úristen így szólt Mihály arkangyalhoz,
Szkítiából, azt mondom, kihoztam üket,
Miként Egiptusból az zsidó népeket
Tejjel, mézzel folyó szép Pannóniában
Megtelepítém üket Magyarországban."

Szöllösi Mihály 1676-ban tábori imakönyvében így fohászkodik:
"Óh, hatalmas Úr!
Te hívtad volt ki a mi magyar eleinket is a sovány Szkítiából, Te űzted ki a te
kezeiddel őelőttük e jó földről ennek minden lakosit, őket helyekbe
szállítván...valamelyfelé indult a magyar nép, mindenütt előtte jártál a harcban...."

S a kedves Olvasóban nyilván most felmerül a kérdés: miért éppen a Kárpát-medence lett a mi számunkra az Ígéret földje, vagyis a magyarok Szent Földje? Sőt, azt a kérdést is felteszik sokan:netán az őskori kezdetektől a miénk volt már ez a föld? Mindenekelőtt nézzünk a térképre. A Kárpátok 1500 km hosszúságú, 150 000 km2-es hegykoszorúja a Kárpát-medencének közel 45%-a, amely nyugaton a Dévényi kapunál indul és az Aldunáig húzódik, csatlakozva a Balkán hegyláncaihoz. A Nyugati Beszkidek, a Fehér-Kárpátok, a Liptói havasok, a Nagy és Kis Fátra, a Magas Tátra (2663 m), az Alacsony Tátra, a Szeges-Gömöri Érchegység, az Erdős Kárpátok, a Keleti Beszkidek, a Máramarosi-, a Radnai-, a Kelemen-, a Görgényi Havasok, a Hargita, a Kudzsiri-, a Fogarasi-, a Szebeni Havasok, a Krassó-Szörényi Érchegység és a Verseczi hegység veszi körül, számos helyen úgy is, mint vízválasztó, a kisebb hegységekkel, lankás dombhátakkal tarkított, számos folyóval öntözött termékeny, széles medencéket. A Kárpát-medence Európa legtökéletesebb természeti egysége, vízrajza zárt, az egység tengelye természetesen a Duna, amely meséink Tündérkertjét, a Csallóközt, odébb a Vágközt, a Csilizközt, a Szigetközt hozta létre a hordalékaiból, majd csodaszép szigetek sorát teremtette meg (Nyulak szigete, Csepel, Mohácsi sziget) s a Tatroson, az Olton és a Bodzán kívül minden folyót magába olvaszt. Belé ömlik a Morva, a Lajta, a Rába, a Dráva, a Mura, a Száva, a Morava és persze a magyar Tisza, amelynek vizében hömpölyög a Borzsa, a Visó, az Iza, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, az Ung, a Laborc, a Latorca, a Bódva, a Hernád, a Tarca, a Zagyva, a Tápió, a Körösök, a Maros, a Béga, az Aranyos, a Kis és Nagy Küküllő. Édesvízi nagy tavaink: a Balaton, a Fertőés a Velencei tó. Ez a 325 411 km2 területű nagy ország valóban a Teremtő Isten által alkotott csodálatos ékkő, ahová a bevezetőutak is, szinte kivétel nélkül, jól védhető hágók, szorosok, folyó-medrek: így a Dévényi kapu, a Jablunkai-, a Duklai-, az Uzsoki-, a Vereckei-hágó, a Tatár-, a Borsai, a Radnai, a Borgói-hágó, a Tölgyesi-, a Békási-, a Gyimesi-, az Ojtozi, a Bodzai-szoros, a Tömösi-, a Törcsvári-, a sz Vöröstoronyi-, a Kazán-, a Szurdoki-szoros, a Meszesi-kapu, a Király-hágó, az Erdélyi Vaskapu-hágó. Ezt földet, az emberiség történetének végtelen időfolyamában, a szkíta-korig soha senki nem kísérelte meg teljes egészében birtokába venni, vagy legalábbis nem tudunk arról, hogy ilyesfajta kísérlet sikerrel járt volna.

Ez a hatalmas római birodalomnak sem sikerült félezer év alatt sem! Pannónián kívül jó másfél száz évig birtokolta ugyan Dacia provinciát, de fel kellett adnia Erdély földjét, mert nem tudta megvédeni. A Tisza-vidékének és a Felvidéknek birtokbavételére azonban kísérletet sem tett soha. Mind a régészeti, mind az írott források arról tanúskodnak, hogy a Kr.sz. előtti VI. század után a szkítának nevezett nép, amely Belső-Ázsiától, Dél-Kaukázián át a Bécsi-medencéig, tehát hatalmas területen élt, kiterjesztette uralmát a Tisza és a Duna vidékére, sőt Erdélyre is. Ha számba vesszük a földrajzi és helyneveket, azt látjuk, hogy a Kárpát-medence helynév-anyagának egy része éppen a; szkíta-trák-dák időkre
nyúlik vissza, így maga a Kárpát szavunk is (szikla?), vagy a Duna Iszter-Isztrosz neve, míg a görög Danuviosz elnevezésben talán a Don-folyó jelentésű árja szó rejtőzködhet. A hivatalos álláspont szerint, természetesen, minde nősi Kárpát-medencei helynév szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, legyen szó a Drávoszról, a Szávoszról, a Patiszósz-Tiszószról, a Máriszról vagy más ókori névről.
A Kárpát-medence táj-és helyneveinek döntőtöbbsége azonban, mindenfajta csűrés-csavarás ellenére, magyar eredetű! Érdemes felidéznünk néhányat: Alföld, Felföld, Dunántúl, Tiszántúl, Erdőelve, Havaselve, Mezőföld, Ormánság, Sárrét, Kis-Nagykunság, Bácska, Tiszahát, Jászság, Bereg, Szamoshát, Ecsedi-láp, Nyírség, Hajdúság, Kőrösköz, Hanság, Bakony, Vértes, Pilis,Őrség, Hetés, Göcsej, Somogy, Völgység, Hegyhát, Börzsöny, Kőhát, Csík, Almás, Lápos, Bükk, Meszes, Szilágyság, Érmellék, Mezőség, Sóvidék, Szépmező, Hargita, etc. Nyilvánvaló tény, hogy a Kárpát-medencében éltek egykor régen is nem-magyar nyelvű népek, így római latinok, görögök, szlávok, németek, török nyelvű csoportok, ám a Kárpát-medence történeti névanyagában uralkodó a magyar jelleg, mind a személynévi eredetű, mind a más típusú helynevekben. Gondoljunk az okleveles történeti adatokból kihüvelyezhetőszemély-és határnevek hatalmas tömegére: Kese, Fekete, Fejér, Szőke, Tar, Tarcsa, Mag, Magló,Ebed, Kölked, Ravasz, Farkas, Nyest, Csuka, Sügér, Csík, Bogár, Somos, Búza, Nyúzó, Leső, Kapó, Maradék, Nemvagy, Nercvaló, Hites, Nerchívő, Füzes, Csalános, Sáros, Mocsaras, Gyékényes, Lapári, Nádas, Sár, Homokos, Föveny, Száraz, Lófő, Szilvágy, Szikes, Szikszó, Győr, Halmágy, Hátszeg,
Ság, Segesd, Sziget, Domb, Dombó, Dombegyháza, Felfalu, Középlak, Felvég, Alvég, Nagylak, Kislak, Szer, Sövény, Hévíz, Rovás, Forró, Borkút, Sóskút, Fűzkút, Köbölkút, Bükkös, Buzád, Bodzás, Egres, Fenyőfalva, Háságy, Haraszt, jegenye, Kereki,Őr, Lövő, Óvár, Földvár, etc. etc. Erdélyben például az 1400 előtti 2056 helynévből mindössze 102 szláv eredetű, román eredetűpedig alig egy tucatnyi. Mindebből az következik, hogy a Kárpát-medencében évezredek óta élhettek magyarul beszélőnépek kisebb-nagyobb csoportjai. A hivatalos, un. mérvadó histórikusok közel egy évszázada azon fáradoznak, annak az igazolásán erőlködnek, hogy elhitessék: a magyar helynevek csakis a XI-XII-XIII. században vagy az után keletkezhettek, és semmi körülmények között sem előbb. Ezért vetik el a nevezetes, régészeti adatok alapján megalkotott un. kettős honfoglalás
elméletet is. Fő érvként azt hozzák fel, hogy létezik egy 670/75 körül írt munka: a Conversio Baguariorum et Carantanorum, amelynek  hely- és személynevei egyértelműen nem magyar nyelven születtek (Buzinica, Cella, Lindolveschirichun, Quartinaha, Sanapiugin, Ortahu, Spizzun, Weride, etc.), holott ez a "Bajorok és karanténok megtérése" c. mű, állítják a mérvadók, a mi Dunántúlunk központi területéről szól, mivelhogy a benne szereplő Sala folyó azonos a Balatonba ömlő Zalával, a Mosaburc helynév pedig azonos a későbbi Zalavárral. Ez az írott forrás valós és létező, az időrendje sem kérdőjelezhető meg, amint erről már szó esett Heribert Illig kalandos könyvének bírálatakor. Nem tűnt el tehát három évszázad és
nem kitalált a VII-VIII-IX. századi európai középkor. Kitalált viszont az a mindmáig uralkodó állítás, hogy az idézett forrásban szereplőMosapurc azonos lenne a mi Keszthely melletti Zalavárunkkal. Ez az írott forrás az ausztriai Feldkirchen közelében fekvőkarinthiai Moosburgról beszél, amelyet hiteles és korabeli más írott és régészeti adatok is egyértelműen és világosan megjelölnek, mégpedig korabeli oklevelek és Regino prümi apát leírása alapján. Ez utóbbi vitathatatlanul megjelöli, hogy III. Arnulf császár 888-ban a karinthiai Mosaburg várába utazott, amely Regensburgtól 140 km-re esik s az útvonala ez volt: Regensburg-Öttingen-Branau-Attersee-Mosaburg-Sankt Florian. Hazai történettudományunk mai állapotára nagyon jellemző, hogy amióta könyveimben (1997) bebizonyítottam ezen állítás hamisságát, vagyis azt, hogy a Zalavárott feltárt és rekonstrukcióval létesített, korábban nagy szláv központnak vélt, újabban viszont Pribina és Kocelfrank tartományi székhelyének meghatározott vár és település Zalavár térségében nem létezett, az érintettek a legképtelenebb eszmefuttatásoktól sem riadnak vissza, így például a fentebb idézett útvonal-leírást is "átértelmezték", mondván: Arnulf császár nem délre 140 km-t, hanem kelet felé 370 km-t utazott, csak azért, hogy "eljuthasson" a Balaton melletti Zalavárra. Az idézett forrásban szereplő harminc helynév egyikét sem lehet magyar településsel azonosítani! Ezen szánalmas igyekezet  megkoronázása,-eltekintve attól az etikátlanságtól, hogy a vitát kiváltó kutató nevét, ti. az enyémet, sehol nem említik meg-, a zalavári Metód-emlékmű felállítása és a feltárt templomok "újraépítése", úgy tüntetve fel a Szent István-kori templomokat, mint amelyek a IX. században épültek. Tulajdonképpen ez is történelemhamisítás, ha nem is olyan egyértelműen súlyos és nyilvánvaló, mint a közelmúltban leleplezett japán Sinicsi Fudzsimura
régészprofesszor esete, aki évtizedek óta saját maga rejtette el az őskori leleteket az ásatásain, hogy azokat később nagy diadallal "felfedezze", mígnem rajtakapták a csalárdságon. Szó nincs tehát arról, hogy Pannóniában kihaltak volna az avarok, vagy "legjobb esetben is" szépen elszlávosodtak s amikorőseink birtokba vették a Kárpát-medencét, itt csak pusztaságokat és szláv földműves falvakat találtak volna, amelyeket persze, mint akadémikus tudósaink a tőlük megszokott tárgyilagossággal megállapították, a maguk után csak hullahegyeket hagyó, barbár és vidám magyar rablóbandák, elpusztítottak. Ugyanilyen eszelősen tiltakoznak az akadémiai vonal öntelt hangadói az ellen is, hogy a magyarságnak bármiféle valós hún hagyománya lehetett volna, sőt még a nemrégiben megjelentetett új Millenniumi Magyar Történet c. kötetben is váltig azt hangoztatják a szerzők, hogy nyugaton járt magyar klerikusok tudós elmeszüleményéről van csupán szó, amelynek természetesen semmiféle reális alapja nem volt, ugyanis a hunok nyelvének biztosan nem volt semmi köze a magyarhoz. A nagy baj csak az, hogy egyáltalán nincs hun nyelvemlékünk s így arról a legjobb szándékkal sem értekezhetünk: milyen nyelven beszéltek a hunok? Azt viszont híven megőrizték a magyar krónikák, hogy Álmos és Árpád Atilla király leszármazottja volt s az is valós, hogy a székelyeknek igenősi hun hagyományuk van. A magyarok tehát joggal érezhették kiválasztott népnek magukat, akiknek küldetése és joga birtokba venni Atilla örökségét. Amikor a hunok birtokba vették hatalmas birodalmuk legnyugatibb láncszemeként az egész Kárpát-medencét, első ízben valósult meg katonai-politikai és gazdasági egysége ennek a tájnak. Ennek megteremtője tehát Atilla nagykirály volt, akit mind a krónikáink, mind az ősi hagyományaink, az Álmos-Árpád-dinasztiaősének tartottak és tartanak. Amikor tehát a magyarok Mózese,Álmos nagyfejedelem elvezeti népét a Kárpát-medencébe, csak újra birtokba veszi az ősi örökséget, a magyarok Szentföldjét, ha úgy tetszik a bibliai Kánaánt, ahol a korábbi évszázadokban is egy testvér-nép, az avar élt és uralkodott 568-tól egészen a IX. század derekáig. Az avarok Atillája, Baján nagykagán is azonnal birtokba vette az egész, akkor lakható Kárpát-medencét és igen erős hatalmat teremtett. Ez a második birtokbavétel. Ezt követte a harmadik, a magyar honalapítás. A történetírás mind ezidáig nem nagyon vette észre, vagy csak elhallgatta, hogy egyetlen ősi, ázsiai eredetű keleti nép sem települt meg a Kárpát-medence legnyugatibb részénél, a Bécsi-medencénél nyugatabbra. Hadjáratokat vezettek a húnok is, az avarok is, a magyarok is szerte Európában,de-ellentétben például az arabokkal és a vikingekkel-nem azért háborúztak, hogy az új elfoglalt területeken megtelepedjenek. Pontosan tudjuk, hogy a normann-vikingek 911-ben letelepedési engedélyt kaptak Burgundiában, az arabok pedig évszázadokig megtartották az elfoglalt (későbbi spanyol) területeket (Cordovát). A hivatalos történetírás szerintőseink szakadatlan vándorlás, bolyongás és sodródás következtében, mindenkitől, de kivált a testvér besenyőktől megveretve, fejveszett meneküléssel zúdultak be a Kárpát-medencébe s valójában azt sem tudták, itt maradjanak-e avagy tovább költözzenek, mondjuk Észak-Itáliába, Lombardiába? Ezzel a hamis állítással szemben azt tapasztaljuk, hogy a magyarság a Kárpát-medencei hazáját a vészjósló XIX. század utolsó harmadáig tömegesen soha el nem
hagyta s oly erős nemzeti karaktere és jelentős lélekszáma volt, hogy minden beköltöző vagy itt talált népcsoportot békésen asszimilált, nyelvileg is magába olvasztott! Nem merült fel igazán még a törökvész idején sem, hogy fussunk el hazánkból és másutt próbáljunk szerencsét. A Kárpátmedence szent földje nemzedékek rengetegén keresztül elvarázsolta és öröklődősejtjeinkbe zárta a hazához való hűséget, a Kárpát-medencei teljes hazához való hűséget. Szabad-e hát beletörődnünk,hogy iskoláinkban úgy tanítanak ma is történelmet, hogy a tanárok nem a Kárpát-medencei Magyarország térképét függesztik a falra, fekete vonallal belerajzolva a megcsonkított országrészt? Megérthetjük-e múltunkat, ha nem tudjuk: hogy a politikai-hatalmi szempontból most nem hozzánk tartozó területek és annak magyar lakói is szerves részei örökségünknek? Most ugyan nem a miénk a Kárpátok töménytelen fémkincse, sója és a szénbányák zöme, az erdőrengetegek végtelenjei, de a miénk lehet az a tudat, hogy Kelet Népeként onnan jöttünk, ahonnan a Nap is jön s nekünk az a küldetésünk, hogy harcoljunk a sötétség ellen, a fejlett nyugat civilizációs mérgei ellen és megmaradjunk itt a Kárpát-medencében, ahonnan 1100 esztendeje el akarnak bennünket űzni, a minket nem szeretők, sőt a turáni magyarságot, ha fáj is, ki kell mondani, ezredéven át a gyűlölet légköre is fojtogatja.

Ma is.

Bakay Kornél

(Megjelent: Kapu 15/2002/4. szám, 19-21.)

2012. április 18., szerda

Mit mondtak híres emberek a zsidókról 1.rész

Mit mondtak híres emberek a zsidókról 1.rész A zsidók a föld egyetlen népe, akik mindenütt ellenséges fogadtatásra találtak, ahol bármilyen számban megtelepültek. A nagy kérdés-MIÉRT? Ma azt tanítják az iskolákban, hogy az "antiszemitizmus" Németországban kezdődött az 1930-es években, aminek során a zsidókat deportálták. Amiről nem beszélnek az az, hogy bármelyik történelmi időszakot nézzük, minden Európai nép valamikor kiutasította a zsidókat! Amikor a zsidók elkezdtek Amerikába bevándorolni, a korai letelepülők New York, Charleston és Savannah -ban megpróbálták belépésüket betiltani. Benjamin Franklin azt az álláspontot foglalta el a Kongresszusi küldöttekel együtt, hogy egy olyan korlátozó törvény hozása szükséges, amely örök időkre lehetetlenné tenné bevándorlásukat. A zsidók azt állítják, hogy ők 'csak' egy valláshoz tartoznak. Az igazság az, hogy a zsidók egy FAJ. Kevesebb mint 30%-uk tagja valamilyen zsinagógának (vallásközösségnek). Ha az ortodox vallásközösség tagjai, ha ateisták, ha kapitalisták avagy kommunisták, mindig azt állítják, hogy zsidók, a zsidó faj tagjai. Minden fajnak vannak örökölt jellemzői. A zsidók esetében ezek többek között a kereskedés, a pénzváltás, a mások kiuzsorázása és a testi munka utálata amelyet 'bibliájuk' a TALMUD tanítása szerint méltóságukon alulinak tartanak. A zsidók mindig egyesültek monopóliumok kialakítására. Ma ők kontrolláljak az összes áruházat, a különlegességeket áruló üzleteket, valamint a lukratív ékszer és a szőrmekereskedelmet. Zsidók uralják a nemesfémmel foglalkozó üzletágakat, úgymint az arany, ezüst, platina, ón, ólom, stb... ipart. Mindig is össze fognak tartani hogy a gój (nemzsidó) konkurenciát kiszorítsák az üzletből. Ma Amerikát Oroszországi zsidó bevándorlók árasztják el, Izraelt is évi 20 000 hagyja el évente, hogy az USA-ban települjön meg, szemük előtt dollárbankjegyek képével. A zsidók arra használták dicső gazdasági erejüket, hogy a demokrata pártot kontrollálják és annak a gazdasági támogatása 50%-ban tőlük származik. Ma mind több nagy amerikai céget vásárolnak föl. Míg csak a lakosság 3%-át teszik ki, a nemzet javainak 25%-át kontrollálják és ez a százalékarány évente nő. Ők az egyetlen faji csoport akik teljesen arra vannak berendezkedve, hogy az Amerika feletti politikai uralmat átvegyék. A zsidókkal szembeni ellenérzés nem Németországban kezdődött, hanem időszámításunk előtti időkben, több, mint 2000 éve! Tanulmányozzuk a "Világ nagy emberei" megállapításait a zsidókról. Ezek leleplezik, miért váltottak ki a 'vándorló zsidók' ellenséges érzéseket minden népből, akire rátelepedtek.

Böjte Csaba Testvér : A létezés öröme!

A létezés öröme! Azért jöttem, hogy életük legyen, és életük bőségben legyen -mondja a mi Urunk. Jézus szeretné megosztani velünk a létezés örömét. Jó dolog lenni, létezni! A napokban elnéztem a tavaszi napfényben a somlyói házunk udvarán a kiskecskéket, meg Déván a csak most született bocikat. Öröm látni azt a hatalmas, kitörő életerőt, ahogyan ugrálnak alig éri a kis patájuk a földet, játszadoznak, incselkednek egymással. Minden pillanatuk arról szól, hogy élvezik a létezést! Jó dolog lenni, létezni! Szeretem magam elé képzelni, hogy az 5-6 éves kis Jézus odasomfordál édesanyja elé és szelíden megkérdezi tőle: "Anyu, kiengedsz játszani a gyerekekkel?" Olyan döbbenetes gondolatban szemlélni, ahogy a nagy Isten önfeledten, nekipirulva játszik az emberek fiaival. Jézus szalad, a gyerekek utána, és kiabálják: " Ipi-apacs, kis Jézus ki vagy ütve!" - "Ó a csuda enné meg, a következőben én kaplak el!" Döbbenetes, mielőtt egyetlen csodát is tett volna, vagy mielőtt egyetlen nagy tanítást is mondott volna nekünk felnőtteknek, a mi Urunk Istenünk már játszott, labdázott a gyerekekkel. Az emberi létezést, a játék örömét megízleli az Isten! Szent Ferenc Atyánk egy csodás virágos réten ment keresztül, és egyszer csak leborult, felzokogott és ezt mondta: "ó virág testvéreim, ne dicsérjétek ilyen szépen az Istent, mert megszakad a szívem!" Milyen jó egy szép tájban, egy csodás virágban gyönyörködni, rácsodálkozni a hegyekre, a lemenő nap sugaraiba. Jó dolog beleharapni egy finom, érett őszibarackba, érezni ahogyan a szádat betölti finom, omló íze. Jó dolog mindaz, mi a létnek velejárója. Hallgatni egy síró, vibráló hegedűt, ahogy egymaga betölti a teret, egy pár húron táncolva, egy új világot tár fel előtted. Jó dolog megfogni gyermeked kezét! Egy kedves ismerősöm fiatalon lebénult, feküdt az ágyba, és azt mondta, hogy nagyon sokszor csak arra gondol, hogy megfogja három éves kislánya pufók, meleg kacsóját és sétálnak a parkban. Körülöttük virágok, daloló madarak, és ők csak sétálnak. "Odaadnám minden vagyonomat, - mondta - csak szoríthatnám újból magamhoz gyermekemet." Mesélte, hogy odaviszik gyermekét, beleteszik gyermeke kezét a kezébe, de nem érzi. Hihetetlen fájdalom ez az anyai szívének. Szomorúan elmesélte azt is, hogy édesanyja munkába jár, és a nyári melegben szájához készít egy nagy pohár vizet szívószállal, hogy olthassa szomját. Egy nap, betegsége előrehaladtával már nem tudta a fejét megemelni a szívószálig. Azt mondta, hogy: "néztem a finom citromos vizet, ott volt egy centire a kicserepesedett szájamtól, és éreztem, hogy szomjan halok, nem tudtam megemelni a fejemet és csak zokogtam!" Milyen kis dolog megfogni kedvesed kezét és sétálni a zöld fűben, feletted ragyog az áldott nap, és a szél játszik a hajaddal. Olyan egyszerű kézbe venni egy gyöngyöző pohár tiszta hűs vizet, és a szádhoz emelni, hogy jóízűen oltsad szomjadat. Kis dolgok sokasága ez a földi lét! Tudsz örvendeni az apró mindennapi csodáknak? Kérdem, tudunk örvendeni a létnek, a mindennapi élet egyszerű dolgainak? Azt, hogy vagyunk egymásnak, hogy a mindennapjaimat kitölti a létezés megannyi ajándéka? Rátudok csodálkozni a hatalmas görögdinnye szomjat oltó zamatára? Vagy annak, hogy egy fiú, egy lány keresi társaságodat, és csacsogva, pirulva megosztja titkait veled? Ezernyi kis dolog, de ha átéled titkát a létnek, életed kiteljesedik, és perceid megtelnek örök értékekkel! Hidd el, Istenünk szeretettel szeretné megosztani a létezés végtelen örömét veled, azt akarja, hogy életünket, mindennapjainkat kitöltse a boldogság! Tárd ki szívedet a létezés öröme felé! Uram Istenem, szeretettel kérlek add meg nekünk gyermekeidnek, hogy rátudjunk csodálkozni a mindennapi létezés kis dolgaira. Lássuk meg minden percben, az egymást követő, hullámzó pillanatok hátán felkínálkozó végtelen boldogság mozaik kockáit. Segíts, szakítsd fel szívünket a túláradó jóságod ajándékainak befogadására. Nyisd fel szemünket a kis dolgokban rejlő csodák csodálatára! Gyulafehérvár, 2012. március 18.

Mária országa

Mária országa (1. rész) A Kárpát-medence szent helyei BORN GERGELY írása „Azért olyan szép a világ, mert a szíve Magyarország.” Népdal Kevés olyan hely van szerte e világon, mint a Kárpát-medence. Hegyek karéja által óvott termékeny föld, mely a legősibb idők óta lakott és többszörös hullámban benépesítője Európának, sőt Ázsiának. Az élethez minden szükségessel rendelkező, az önellátást biztosító szerves, teljes egész. A szárba szökkenőt nemesítő, a reá leselkedő erőket tompító, a teremtő erőket befogadó anyai öl. A gyógyító erők és vizek földje, hiszen sehol annyi gyógyforrás nem fakad, mint itt. Szorgalmas kozmikus kísérőnkön, a Holdon egyetlen földi tájnak van pontos megfelelője: a Duna-Tisza közének. Szentföld. Ha a dalai láma Magyarországra látogat, feltétlenül felkeresi Dobogókőt a Pilisben, mert Őszentsége tudja, hogy itt rejtőzik a Föld áldott szíve. Az élet utolsó menedéke: Mária országa, benne Krisztus népével. Földünk megmentő után kiált! Óriási a felelősségünk, különösen nekünk magyaroknak, az előbb elmondottak miatt. Egy természet- és szellemközelibb, azaz egy esszenciálisabb életre kell áttérnünk, így talán elkerülhető a pusztulás. Ehhez azonban ismernünk kell éltető anyánk, a Föld működését. Tudnunk kell, hogy ez a működés: szentség! A baj talán még orvosolható és ehhez szent helyeink nyújthatnak segítséget. A megszentelt helyen és időben végzett szent cselekedet még helyreállíthatja a felbomlott harmóniát. Talán……. A hívó, cselekvésre sarkalló hang már évek óta hallható annak, akinek van füle a hallásra. Most már rajtunk a sor, ezért íródott e tanulmány. Ha a Kárpát-medence működéséről valami érdemlegeset szeretnénk megtudni, mindenképp címerábránk tanulmányozásával kell kezdeni, hiszen ez sűrítve tartalmazza mindazon tudnivalót, ami témánkkal kapcsolatos. Célszerűbbnek látszik azonban a heraldikailag nem teljesen pontos, „hivatalos” változathoz fordulni, hanem egy olyan közegben megfogalmazotthoz, amely hordozója még a teljességet megcélzó ősi képírási sajátosságoknak. Erre pásztorművészetünk kiváló példákat kínál. Nézzük tehát, mit is olvashatunk ki egy ilyen címerrajzolatból? Kezdjük legfelül, a szellemiség szintjén, és kezdjük a legfontosabbal, vagyis azzal, hogy a Kárpát-medence működése és működtetése szorosan kapcsolódik a Magyar Szent Koronához. Ami azt jelenti, hogy királysággal állunk szemben. Mégpedig nem elsősorban társadalmi berendezkedés szerint, hanem üdvtörténeti szempontból, ugyanis e koronát láthatóan a fény működteti, minthogy a fénymagocskák képjelei jól láthatók rajta (ezért egyedülálló e királyság az európai történelemben). Hogy kitől ered ez az örök királyság, pontosan lehet tudni: Atillától. Ezt egyértelműen közli a hagyomány, amikor leírja, hogy ő adott örök koronát, örök királyságot és országot e nemzetnek. Őtőle, mint forrástól indul tehát egy folytonos, egyszerre időbeli és időtlen, hullámzó természetű élő-éltető, e hazát működtető energiafolyam (az Atilla név jelentése: folyó). De van e hazának és nemzetnek egy örökös királynéja is: Szűz Mária Boldogasszony személyében. Ezt a kapcsolatot erősíti meg halálos ágyán Szent István király, mikor a Szent Korona képében felajánlja e hazát Szűz Máriának. Ettől a pillanattól lehet tudni, hogy a Kárpát-medence működésrendje és a Szent Korona működésrendje egylényegű, ami azt is jelenti, hogy az ország egységének megbontásához „elegendő” a Szent Korona egységét megbontani! A második fontos tudnivaló az, hogy ez a működés: emberszabású és emberléptékű. Azaz személyes arculatú, sőt maga is személy (hasonlóan a Szent Koronához)! Ez azt jelenti, hogy ami eddig személytelen volt, az ettől fogva jó eséllyel személyessé válik, legmagasabb szintjén abszolút személlyé! Ha a szellemiség szintjéről (fej) a lelkiségére (törzs) térünk át, láthatjuk, hogy a legmeghatározóbb sajátosság itt a hullámzás(!), vagyis az energia-természet. Ennek, mint láthattuk, szintén Atilla a forrása, Ő ölt testet ilyen formán a folyók hullámzásában és az Árpád-sávokban is (baloldal), hiszen Álmos élete épp e folyammal indul (Emese álma) és Árpádék épp erre az örökségre hivatkozva érkeznek e hazába. A másik fél részben a szokásos hármas halmon álló kettős kereszt látható. A hármas halom maga is szépen „beszél” a hullámzásról mind képi, mind nyelvi úton, hármasságával pedig az atillai örökséget idézi ( hármas koporsó ). De utal a feltámadásra éppúgy, mint Boldogasszonyunkra is (miképp e jel a szumír ékjelek között is ennek megfelelő jelentésű), míg a kettős kereszt az eget a földdel összekötő életfára vagy/és az egyetlen Istenre…. A jobb-bal kettősség – mint a lelkiség jellegzetes megnyilvánulása – szakrális földrajzi működésünkben szintén tetten érhető. Hagyományunk számon tartja azt a sajátosságot, hogy a Kárpát-medence újabb és újabb hullámban(!) történő elfoglalása/visszafoglalása mindig két ágban valósult: egy fehér és egy fekete ágban. Szakrális földrajzi vonatkozásban ennek megfelelően beszélhetünk Fehér-, vagy Felső-Magyarországról és Fekete-, vagy Alsó-Magyarországról. Az előbbi pólusa ennek megfelelően Fehérvár lesz (a PiLiSben!), az utóbbié pedig – sejtésünk szerint – Csíksomlyó, amely valóban a befogadó típusú erők központja, hiszen ősi Boldogasszony-kegyhelyünk (de napvárta-helyünk is). Ez a sajátos kétpólusú szerkezet tovább pontosítható, de erről majd később szólunk. E két pólus együtt már eleve a teljességet feltételezi, de ez a teljesség más vonatkozásban is valósul. Ha a Kárpát-medence formai analógiáit vesszük sorba, a következőket mondhatjuk. Először is egy emberi koponyára/agyra emlékeztet. Ekkor tehát a szellemi működés szintjéről beszélünk. Másodszor, ha a képét kilencven fokkal elfordítjuk, egy emberi szív néz velünk szembe, ami azt is jelenti, hogy a lélek szintjén járunk. Azonban e kettő földrajzilag egyetlen helyhez köthető: a Pilishez! A pilis szó régi magyar jelentése ugyanis fejtető, és ennek a Pilisnek a közepén található Dobogókő! Ez arra utal, hogy működésének/működtetésének kulcsa az értelmi-szellemi és szívbéli szerelem-erők összekapcsolása, ami viszont földrajzilag kizárólag itt valósítható, természetesen az egész világ üdvére. A harmadik formai megfelelést részint középkori térképek, részint saját néphagyományunk örökítette tovább. Ezek szerint a Kárpát-medence Mária öle vagy méhe! Itt már a testi működés szintjén járunk, mégpedig a testet öltött ige működésén! Hiszen itt épp az a hármasság bontakozott ki az előbb, amelynek harmónikus együttműködése a teljessé válás kulcsa. A teljessé lett, azaz a metafizikai megvalósulásban végigvitt test elnyeri eredeti fényből-valóságát. A Szentlélek templomává lesz. Ez a fénytest vagy örök test (örök királyság/fénykirályság) az a templom, amelyre Krisztus Urunk is utal a felépítés három napjával kapcsolatban, ugyanis ez az a test, amely képes a feltámadásra, s amelynek forrása Boldogasszonyunkban van. Van a Kárpát-medencének még egy formai analógiája: a magyar cipó! Vagyis a kenyér. A kenyérről pedig tudvalévő, hogy az Úr Krisztus élő teste. E test itt a nemzet és az ország is. Talán ezért nincs (még) testisége címerábránknak. De ami szétdaraboltatott, előbb-utóbb – ha érdemes rá(!) – feltámad! Ezért soha ne feledjük: a Kárpát-medence Mária országa! /Ország szavunk régiesen urszágnak íródott, ennek jelentése pedig lehet az Úr teste, minthogy a szumír és egyiptomi hagyományban is a „szah/u/”, „szag” egyik értelme: örök test vagy fénytest, ennek asztrális megfelelője pedig az az Orion csillagkép, melyet a Közel-Keleten Óriás vagy Nimród néven tartottak számon! Ő a föld első királya volt, aki az égből, a csillagok közül kapott koronát és a magyarok ősatyjaként tartják számon! (A Pilisben az Orion-öv három csillagának megfelelői között ott találjuk a Szakó-hegyet!) Általa vissza is tértünk Atillához, működésrendünk forrásához…. Az ő mitikus visszatérő alakja Csaba királyfi, aki népét háromszor segíti meg, hogy negyedszer, az utolsó nagy csatában, csillagösvényen érkezve, csillagserege élén végképp legyőzze a sötétség erőit./ A SZENT HELYEK ÁLTALÁNOS MŰKÖDÉSE A szent helyek működése három szinten zajlik. Először is, van egy földi-fizikai arculat, amely a magasabb metafizikai erők levetülése. Ez maga is három tényezőből áll: a hely fizikai jellegzetességeiből, a működés térbeli és időbeli rendjéből és a szent helyet működtető ember(ek) rituális cselekedeteiből. Másodszor létezik egy szellemi arculat, a szent hely spirituális lényege, amit nevezhetünk a hely szellemének is, aki/ami maga is három megnyilvánulással bír (szellemi, lelki és testi szinten). Emellett minden szent hely nem csak önmagában teljesség, hanem kiveszi szerepét mind az adott nagyobb tájegység, mind a Kárpát-medence, mind pedig az egész Föld szakrális működéséből, azaz a szent helyek hierarchikus elrendeződést mutatnak, amire számos hagyomány utal. Harmadszor, találunk egy olyan „közvetítő közeget”, melyen keresztül a szellemiség fokozatosan formát ölthet, vagyis itt a lelki arculattal állunk szemben. Konkrétabban: az eddig vizsgált szent helyek és szakrális szerepű építmények jellemző módon a nem-homogén természetű tér kitüntetett pontjaira épültek. A tájban (a Földet körülölelve) egy egyszerre több szinten működő, minőséggel jellemezhető erőmintázat nyilvánul meg, melynek egyik legfontosabb sajátossága az élő minőségre oly jellemző lüktetés (pulzáció). A mintázat alapszerkezete a csomópontok (erőközpontok) és az őket összekötő erővonalak rendszere. Ez az alapszerkezet legalább három léptékben, egymással minden valószínűség szerint kölcsönhatásban működik. E raszterhálós erőhatások egyik része már egyetlen ember által is irányítható-befolyásolható, minden gondolatunkra és lelki rezdülésünkre annak minőségétől függően, mintázatának és minőségének megváltoztatásával válaszol. E rendszer l2 hálót tartalmaz (melyek közül a legismertebb elem az ún. Hartman-háló), melyek működésének térbeli és időbeli léptéke is (néhány méteres tartomány, közelítőleg napi ciklusosság) a legemberszabásúbbnak és leghétköznapibbnak tekinthető. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ember és világ kapcsolatában a „hétköznapi létszint programozója”, amely minket a legközvetlenebb módon sarkall létminőségünk megváltoztatására (egészségkárosító hatások). A raszterhálós erőhatások másik nagy csoportja már nem befolyásolható ilyen egyszerű és közvetlen módon. E hálók – a Szent György-, a Mária-, és a Krisztus-hálók (valamint ezek interferenciái, az ún. delej-vonalak) - elsődleges és megszentelt csomópontjai - a szakrális működésben kapnak kiemelkedő szerepet. Ezt mutatja az a tény, hogy szakrális szerepű építményeink közül a halmok, patkó alakú(!) földváraink és a templomok többsége előszeretettel „vonzódik” e hálók csomópontjaihoz. Befolyásolásukhoz már egy nagyobb közösség együttes imádságára (meditációjára) van szükség. Működésük tér- és időbeli léptéke és az eddig elmondottak alapján e hálók az ember és világ kapcsolatában az éves változásrend és a kisebb közösségi létszint programozói. (Jelenlétük vagy éppen hiányuk, pontosabban megjelenésük „kronológiája” pedig talán a Nagy Év precessziós változásrendjével függ össze?!) Mint látható, e két fenti lépték legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy raszterháló (interferencia-háló) szerkezetű. Ezek mellett és felett működik egy olyan erőhatás is, melynek épp az a sajátossága, hogy szerkezete nem ragadható meg ilyen egyértelműséggel, éppen erőteljesen dinamikus jellege folytán. Olyan örvénytérről van szó, mely (nem raszter-) csomópontokba szerveződve nyilvánul meg a raszterhálók felett, mintegy beforgatva őket saját örvénylésébe, hogy azután e hálók az egyes, nekik megfelelő létszintekre továbbítsák a kapottakat (és viszont). Biofizikai analógiát tekintve olyan működést kapunk, mely megfelel az emberi csakrák és meridiánok rendszerének. Az örvényterek és az őket legközvetlenebb módon összekötő, helyenként elágazó szerkezetű és nem szabályos egyenes erővonulatok rendszerünk harmadik, legnagyobb léptékű elemét alkotják, amelyet a legfeltűnőbb formai analógiája okán csillagösvények rendszerének neveztünk el. Működésük tér- és időbeli jellemzőit és befolyásolhatóságuk sajátosságait tekintve ezek a nagyközösségi és a történeti létszint (nemzet) programozói. A mesterséges szakrális szerepű építmények közül a halmok rendszerei (koncentrikus, pávaszem-alakú, sor elrendezésű halom-rendszerek), nagyobb földváraink, legjelentősebb székesegyházaink és Mária-kegyhelyeink „vonzódnak” csillagösvényeinkhez. De mi érkezik az örvényterek téridő-csatornáin keresztül hozzánk emberekhez? Ha igaz, hogy az örvényterek csatornái létszinteket (dimenziókat) kötnek össze (gondoljunk itt a HaLoM-HuLLáM-SzeLLeM hangalaki megfelelésre!), akkor bármi, ami valamelyik létsíkról felénk tart, vagy innen magasabb létsíkra távozik! Mérhető-érzékelhető mindez? Nos, a válaszunk egyértelműen igenlő. Beazonosítható például, mint valamely bolygóminőség földi tartománya vagy mint valamilyen erőalakzat vagy akár úgy, mint az adott hely szellemi őrzője. De ezzel vissza is csatolódtunk a működés szellemi szintjéhez és egyben a működtetés szellemi kérdéseihez is. „…AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.” A táj régen útmutatóul szolgált a mennyek országához. A Teremtő akarata valósult benne az ember közvetítése által. Így válhatott a lent fenté, a Föld Paradicsommá. A fenti – azaz égi – világ kétféleképpen jelenik meg földi környezetünkben. Egyrészt a táj formáiban/formálásában ölt testet, másrészt működésében nyilvánul meg. Minthogy e működést az előbbiekben tekintettük át, ezért kezdjük itt a megfelelések kibontását. Mivel egy láthatóan hierarchikus működésrenddel állunk szemben, az összevetés az ugyancsak hierarchikus kozmikus vonatkoztatási rendszerekkel (és a hagyomány által hozzájuk kapcsolt „világfa”-típusokkal) látszik a legkézenfekvőbbnek. Ezek Pap Gábor rendszerezése nyomán a következők: - oLaJ – a mindenség mindenütt jelen lévő „élő” alapszövete - ePeR – („furu”, „burus fa”) – (tengely-) forgás - KőRis, HáRs, éGeR, KöRte – (Nap körüli) keringés - TöLgy („törfa”, „turu”=sámánfa) – (saját) Tejútrendszerünk - NyíR, (jegenye-) NyáR – Nyúl (=szűz) extragalaktikus szuperhalmaz - SzőLő, SziL(va) – „Sűrű” mindenség-„clusterek” (=fürtök) A fentieknek megfelelő működésszintek sorrendben tehát a következők lesznek: - az ember, mint az egész rendszert szertartásaival működtető, nélkülözhetetlen eLeJe működésrendünknek - a 12 közvetlenül irányítható-befolyásolható háló - a Mária-háló, a Krisztus-háló és a Szent György-háló - a csillagösvények rendszere - ez a kozmikus hatás valószínűleg magában a raszterháló-szerkezetben és a csillagösvény-elágazások örvénytereinek függőleges irányú „húzásában” érhető tetten - az egyre sűrűsödő, egymásba épülő raszterhálók rendszerei Mindezek alapján a szent helyek működésének hierarchiája nagy biztonsággal meghatározható. Legjelentősebb helyeinken nyilvánvalóan az összes működésszint együttes jelenléte lesz a meghatározó, míg a hierarchia alsóbb fokain azok lesznek a dominánsak, amelyek a hozzá tartozó kozmikus működést kapcsolják be. A forgásterekben voltaképpen két – egymással poláris viszonyban lévő – kozmikus erő találkozik egymással és hoz létre minőségileg magasabb megnyilvánulást. Az egyik a Tejútrendszerünk középpontjából kiáradó teremtő erő, a másik pedig – mint láthattuk -, a Szűz csillagkép irányában elhelyezkedő extragalaktikus szuperhalmaz nyíró hatása. Kettejük találkozása hozza létre lényegében azt az örvénylést, amely azután ezt a minőségileg magasabb megnyilvánulást már egy emberközelibb dimenzió felé tereli, az éves változás keretébe (Állatöv), ott is elsőrendűen az életet tápláló, és önkéntes áldozatával továbbgyarapító Rák téridő-tartomány irányába. Innen osztódik azután a raszterhálók egyre finomabb rendszerein még tovább, az egyes emberig a Teremtő kozmikus parancsa….! Ami a bolygóminőségek mozgó rendszerét illeti - ami egy jóval kompaktabb és „teremtésközelibb”, ezzel együtt viszont emberközelibb működésszintet képvisel -, ennek is megtalálhatóak változó kiterjedésű földi tartományai, általában egybeesve a szakrális szerepű hálók besűrűsödéseivel. A megtapasztalható és a hagyományok által is gyakran megerősített szakralitás különösen ott erőteljes és kiemelkedő, ahol a Nap princípiumi területét öleli körül a Hold princípiumi területe. A fenti – égi – világ azonban a fentieknél kézzelfoghatóbban, fogalmazhatnánk úgy: képszerűbben is megjelenik a tájban. Ennek talán legismertebb példája az angliai „glastonburyi Zodiákus”, egy olyan tíz mérföld átmérőjű körben elhelyezkedő földábra rendszer, amelynek körvonalait erdők, utak, dombok és folyómedrek rajzolják ki, pontosan követve égi megfelelőjének 12 állatövi jegysorrendjét. De nyugodtan ide sorolhatjuk az ugyancsak elhíresült perui Nazca-vonalak rendszerét és még a világban számosan megtalálható hasonló földábrát. Az épített halmok gyakran egy-egy csillagot, sőt csillagképet jelenítenek meg. Az előbbi esetben a nevük az árulkodó (például gyakori a Sánta Katával kapcsolatos névképzés a magyar halom neveknél, márpedig Sánta Kata a Sirius, vagyis a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillagának magyar népi megnevezése), az utóbbiban elrendezésük. Erre is számos külföldi és hazai példa említhető. Hogy csak néhányat említsünk: a gízai nagypiramisok és az Orion-öv csillagainak megfelelése, a Quinche és Cochasqui völgyében (Equador) található, a Göncöl szekere csillagainak pontosan megfelelő halmok, vagy a kétegyházi (Békés m.) Göncöl-szekér alakú halomcsoport (ami az equadori rendszer pontos megfelelője). Természetesen települések, erődítmények vagy ezek láncolata is „ragozódhat” valamilyen égi vagy akár földi(!) mintára, ősképre (például Esztergom, Buda, Debrecen), mint ahogy a természetes formák mögött is gyakran felsejlik valamilyen égi minta. Erre szolgáltat jó példát a Pilis-hegység vagy maga a Kárpát-medence is, mint már láthattuk. http://dobogommt.hu/dobogo/cikk.php?id=20050101092784&evfolyam=IV&szam=6

Felhívás egy rendezvényre