2011. november 5., szombat

Bibó István kiáltványa

1956. november 4.

Magyarok!

Nagy Imre miniszterelnök a hajnali szovjet tárgyaláskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megjelenni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint ők megszállják az épületet, a benne levő polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Ő, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az Országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselője.

Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:

Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benn akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, miszerint a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint ókonzervatív erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetőleg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.

A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen - kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.

Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.

Isten óvja Magyarországot!

Budapest, 1956. november 4.

(Megjelent; Bibó István: Válogatott tanulmányok, 1935-1979. IV. kötet. Szerk.: ifj. Bibó István. Budapest, 1990. 165-168. l.)

2011. november 2., szerda

Ha-ha-ha!!!

Szerencsétlenségére akkor került államtitkári posztra, amikor nem volt még elég felnőtt a nemzet igazán tahó kormánytagok befogadására. Megdönthetetlennek hitt hatnapos kormányszóvivőségi rekordját csak Demcsák Zsuzsa tudta később alulmúlni.
Maradt így aztán újságíró, és a gyökér bulvárfogyasztók haza tanár ura. De ezen már tényleg ne akadjunk fenn. Abban a médiában, ahol Győzike rapper, Sas József humorista és Palik László sportriporter, ő miért is ne viselhetné éppen a Tanár Úr titulust?


2011. október 31., hétfő

Magyar holokauszt





A második világháború vége felé a jugoszláv partizánok úgy foglalták vissza a Délvidéket, hogy közben közel 40 ezer ártatlan magyart mészároltak le. Ez volt Tito vérbosszúja az újvidéki hideg napokért.
A magyar holokauszt. Egyszerűen csak így lehet leírni azokat a szenvedéseket és kínhalálokat amelyeken '44 telén a vajdasági magyarok végigmentek A II. világháború elvesztésével egy időben Délvidéken egy kíméletlen vérontás vette kezdetét. Tito partizánjai ugyanis vérbosszúra esküdtek fel és megkezdték a vajdasági magyarság tömeges kivégzését.
944. október közepétől kezdődően másfél hónapon át, tombolt a halál Bácskában, Bánátban, Baranyában és a Szerémségben. A jogtalan cselekedetek valójában jól szervezett hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosságok voltak. Nem spontán népi akció, nem a 42-es hidegnapok miatti bosszú, hanem jó előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott népirtás, az őslakos vajdasági magyarság lefejezése. A megmaradt halállistákon a kivégzettek nemzetiségét is feltüntették. Egész települések magyar lakosságát vitték a kivégzőhelyre. Bűntelen emberek kerültek fel ezekre a szörnyű listákra. Semmi mást nem tudtak fölhozni ellenük, minthogy magyarok voltak.

Magyar holokauszt

A délvidéki mészárlás áldozatainak emlékére
Született: Délvidék,
Meghalt: 1944, Bácska, Bánát, Baranya, Szerémség
"Mind tudjuk, hogy a holokausztipar rémmeséi mellett hiányoznak a nemzettársak. Családok kiket a gulágra vittek, családok kiket a szlovákok mészároltak le a Felvidéken, családok kiket a szerbek mészároltak le a Délvidéken, családok akiket a zsidók mészároltak le az Andrássy út 60 poklában, családok akiket az oroszok mészároltak le otthonaikban, vagy hurcoltak el a gulágra mielőtt közülük a családanyákat és leánygyermekeket tucatszám legbrutálisabbban megerőszakolták.
Számolni sem tudom mennyien vannak akik már csak emlékeinkben élnek lobogó lánggal. Egy közös van bennük: életüket adták mert magyarnak születtek."
Nukleon
A második világháború vége felé a jugoszláv partizánok úgy foglalták vissza a Délvidéket, hogy közben közel 40 ezer ártatlan magyart mészároltak le. Ez volt Tito vérbosszúja az újvidéki hideg napokért.
A magyar holokauszt. Egyszerűen csak így lehet leírni azokat a szenvedéseket és kínhalálokat amelyeken ‘44 telén a vajdasági magyarok végigmentek A II. világháború elvesztésével egy időben Délvidéken egy kíméletlen vérontás vette kezdetét. Tito partizánjai ugyanis vérbosszúra esküdtek fel és megkezdték a vajdasági magyarság tömeges kivégzését.
1944. október közepétől kezdődően másfél hónapon át, tombolt a halál Bácskában, Bánátban, Baranyában és a Szerémségben. A jogtalan cselekedetek valójában jól szervezett hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosságok voltak. Nem spontán népi akció, nem a 42-es hidegnapok miatti bosszú, hanem jó előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott népirtás, az őslakos vajdasági magyarság lefejezése. A megmaradt halállistákon a kivégzettek nemzetiségét is feltüntették. Egész települések magyar lakosságát vitték a kivégzőhelyre.
Bűntelen emberek kerültek fel ezekre a szörnyű listákra.
Semmi mást nem tudtak fölhozni ellenük, minthogy magyarok voltak.

forrás

Délvidéki mészárlások

1942 januárjában-februárjában a Délvidékre bevonuló magyar csapatok és csendőr alakulatok által végrehajtott partizánvadász-razziákban több mint 4 ezer, főleg szerb nemzetiségű ember vesztette életét. Az 1942-ben elkövetett bűnös túlkapások, gyilkosságok napfényre kerültek és már a Horthy rendszerben feltárták az eseményeket, felelősségre vonták a bűnösöket.
Cseres Tibor Hideg napok című regényéből film is készült, magyar bocsánatkérésként, az áldozatokért.


Az 1942-es „hidegnapok” után két és fél évvel jött a titói megtorlás. Máig sem tudni, hogy pontosan hány magyar áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Matuska Márton vajdasági történelem kutató szerint sok falu teljes férfi lakosságát kiirtották, s aki megmaradt haláltáborba vitték. A partizán osztagok házról házra járva szedték össze a magyarokat, főleg a férfiakat elmondhatatlan kegyetlenséggel hosszan kínozták, majd kivégezték őket, az áldozatokkal megásatott tömegsírokba lökve a tetemeket.

Az 1944-45-ös titói megtorlásról 1990-ig egy szót sem lehetett kiejteni. Az elmúlt években az elhunytak hozzátartozói egy-egy keresztállítással kísérelték meg az emlékezést a délvidéki temetőkben és a tömegsírok feltételezett helyein. A rákövetkező napokban az emlékezés e szerény jelei közül sokat ledöntöttek, tönkretettek ismeretlenek.

2009. november 29.-én a Bazilikában és szerte a világon, ahol magyarok élnek, imádkozzunk együtt az ártatlanul elpusztítottakért, emlékezzünk meg a második világháború minden délvidéki áldozatáról és gondoljunk hálás szívvel azokra, akik a kisebbségi lét nehézségeit vállalva őrzik halottaink emlékét.


„Csak el akarom mondani, oda akarom helyezni a mi halottainkat is a többi áldozat mellé, hogy az évfordulókon ők is megkapják a maguk koszorúját. Hogy ne a temető árkában, a városi szeméttel letakarva, ne föléjük ültetett akácfák töve alatt, tetejükbe telepített teniszpálya alatt, ne sintérgödörben, ne a téglagyár agyagbányájában porladjanak. Temessük el, számoljuk meg, írjuk be őket a halotti anyakönyvbe tisztességesen, és mondjuk meg róluk, hogy ők is áldozatok. S amikor mindez megtörtént, akkor ne azt hirdessük, hogy most ismét rajtunk a sor, hogy mindezt visszaadjuk, kamatostul, mint szokás, hanem mondjuk, hogy ennek örökre vége”

(Matuska Márton: „A megtorlás napjai” című könyvéből)


Megjegyzés:

Mivel elévülés nélküli emberiség elleni bűntettekről van szó, ideje lenne megindítani az eljárást, megállapítani a felelősséget, ma már ebben lehetne támogatást kapni nemzetközi fórumoktól, és jó lenne a magyar iskolákban tanítani a történteket. Minden ellenkező híreszteléssel szemben magyart sem szabad ölni.

Hogyan is van ez?
Tény: Háborús bűntett elkövetése miatt vádat emelt Képíró Sándor volt csendőr százados ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség.
Nemzeti Jogvédő Alapítvány oldaláról:
"Zuroff úr, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal iroda igazgatója a magyarországi zsidószakértők által is bírált az „utolsó esély” ún. nácivadász akció keretében Dr. Képíró Sándor személyében háborús bűnöst vélt találni, s így emberek tömeges kivégzésével vádolja. Ezek úgy foglalhatók össze, hogy: 1942-ben, az 1941-ben Magyarországhoz visszacsatolt Újvidék városában csendőrtisztként részt vett zsidók és szerbek kivégzésében és kivégeztetésében, hogy részt vett továbbá a délvidéki zsidó deportálások lebonyolításában 1944-ben,s hogy a felelősségrevonás elől 1944-ben a nemzetiszocialista Németországba menekült, s hogy 1946-ban háborús bűncselekmény miatt elítélték.
Ennek kapcsán azt állítja, hogy Dr. Képíró Sándor a harmadik legkeresettebb háborús bűnös Dr. Efraim Zuroff tízes listáján. Számos alkalommal közöltük és bizonyítottuk, hogy dr. Képíró nem követett el bűncsekményt, terhére elkövették a hamis vád bűntettét, s folyamatosan elkövetik a rágalmazás bűntettét."

2011. október 30., vasárnap

Pincebörtön

A Köztársaság téri pincebörtönök titkai 1992-ben, a Magyar Televízió egyik szerkesztő-riporterét, Dézsi Zoltánt azzal a feladattal bízták meg, készítsen filmet a Köztársaság téri pincebörtönök titkairól. A 120 perces kétrészes filmet Pincebörtön címmel nem sokkal az 1994-es tavaszi választások előtt mutatta be a Magyar Televízió. A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnők, egykori rendészek, AVH-sok, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapjaiban az egykori pincebörtönre épült amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. Dézsi Zoltán ma is lankadatlanul kutat-keres, annál is inkább, mivel az új metróvonal építése során fény derülhet a még rejtőzködő titkokra is. ...

A forradalom arca

November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.



Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.

A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én

A következő három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21 668 személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt internáltak. Mindezt az amnesztia ígérete után, és úgy hogy a résztvevők jelentős része elmenekült az országból. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút is. Az 1957. évi 4. törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a halálbüntetés kiszabását. (Lásd: Mansfeld Péter kivégzése!) A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak...

A harcokban 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el, negyedmillió magyar hagyta el az országot, de egyesek szerint a halálos áldozatok száma elérheti akár a 40 000-ret is.