2011. április 13., szerda

Fény derül a katyni mészárlásokra

1943. április 13.

A berlini rádió adta hírül, hogy a német megszállás alatt lévő Szmolenszk környékén, a katyni erdőben tömegsírokat találtak, amelyek az 1939 szeptemberében szovjet hadifogságba esett és az NKVD által agyonlőtt lengyel katonatisztek holttesteinek ezreit rejtették.

A bejelentést kezdetben Nyugaton erőteljes kétkedés fogadta, mivel átlátszó náci propagandafogásnak tartották. Hamarosan kiderült azonban, hogy a brutális mészárlás tényleg megtörtént. 1939 szeptemberében a Vörös Hadsereg közel 230 ezer lengyel hadifoglyot ejtett, a tisztek elhelyezésére három tábort nyitottak: Kozelszkben, Sztarobelszkben, valamint Osztaskovban.

A kivégzéseket Sztálin 1940. március 5-én rendelte el Berija belügyi népbiztos javaslatára. A döntés több mint 25 ezer ártatlan ember halálos ítéletét jelentette. A Kreml hatvan év után ismerte el a gyilkosságok tényét.

II. József Bécsbe viteti a koronát

1784. április 13-án II. József Bécsbe viteti a koronát



Szigorú alkotmányjogi felfogás értelmében Magyarországnak nem is volt II. József nevű királya. (Ezen felfogás értelmében királynak az számít, akit megkoronáztak, s nem az, aki ténylegesen uralkodik.

Ezért tekintjük például IV. Ferdinándot királynak, aki ugyan sohasem uralkodott, de 1647-ben magyar királlyá koronázták, ám még apja halála előtt elhunyt.)

Mária Terézia legidősebb fia ugyanis, aki 1765-től a Német-római Birodalom császári címét is viselte, és Magyarországon kilenc és fél évig uralkodott, sohasem koronáztatta magát magyar királlyá.

A koronázáskor ugyanis az új uralkodónak meg kellett esküdnie arra, hogy a rendeket eddigi szabadságukban megtartja, és erre II. József nem volt hajlandó, hiszen egész reformprogramja éppen a rendiség összetörésére irányult. II. József nemcsak nem elégedett meg azzal, hogy visszautasítsa a koronát, de 1784-ben hagyományos őrzési helyéről, a pozsonyi várból Bécsbe, az udvari kincstárba vitette a Szent Koronát.
A koronaőrséget feloszlatta. Ez a gesztusa szinte hadüzenet volt a magyar rendi felfogásnak. Világossá tette; nem szent ereklyének, hanem csak becses múzeumi tárgynak tekinti Szent István koronáját.

A kortársak emiatt `kalapos királynak` csúfolták.