2011. február 14., hétfő

1881. február 14. - Törvény hozza létre az egységes csendőrséget

Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően a még 1849 nyarán hozott császári rendelet értelmében megkezdték a Habsburg Birodalom területén az ún. zsandár ezredek felállítását. Ezeknek az ezredeknek a feladata a nagyobb városokon kívüli területek közbiztonságának a védelme, felügyelete volt. 1850-ben a birodalom területén összesen tizenhat zsandár ezred állomásozott, közülük az 5. Kassán, a 6. Pesten, a 7. Nagyváradon, a 8. Nagyszebenben, a 9. Temesvárott, parancsnokságát tekintve.
1860-ban a zsandárezredek számát tízre csökkentették, majd 1866-ban átszervezés folytán az elnevezést zsandár-parancsnokságra módosították.
A kiegyezéskor, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével a magyarországi zsandár-parancsnokságokat feloszlatták, az erdélyi zsandár-parancsnokság azonban megmaradt.
A magyar országgyűlés általában elégedetlen volt az inkább „osztrák", mint magyar zsandársággal, és 1871-ben több képviselő is támadta az erdélyi zsandárságot.

Fő kifogásaik a következők voltak:
1. Az osztrák katonai alárendeltség ellentétes a vármegyék önkormányzati jogával.
2. Az erdélyi zsandárságnak nem a magyar honvédelmi miniszter alá történt rendelése
ellenkezik a kiegyezéssel.
3. A zsandárság német szolgálati nyelve - szóban és írásban - sérti a magyar nemzeti
érzést.
Az ellenzéki képviselők a zsandárság feloszlatását követelték. A parlamenti viták ered­ményeként 1876. március 27-én királyi rendelkezés nyomán a kormány megbízta a honvédel­mi minisztert a zsandár-parancsnokság átvételére és a szükséges intézkedések meghozatalára. A honvédelmi miniszter 1876. április 26-án kiadott két rendelkezése értelmében az erdélyi zsandár-parancsnokság „M. kir. Erdélyi Csendőrség"-gé alakult. Létszáma 1876. május 1-jén 17 tiszt, 156 altiszt és 624 csendőr volt.
 
A nép által gyűlölt osztrák zsandárszervezetet 1867-ben fel kellett oszlatni - de Horvátországban és Erdélyben továbbra is fenntartották. A közlekedés korszerűsödésével, a polgáriasulással a bűnözés is átalakult, de csendbiztosok által vezetett pandúrok ezzel nem tudtak lépést tartani.

Az 1881:III. tc. alapján a régi zsandárság mintájára fokozatosan jön létre az egységes, az egész országra kiterjedő karhatalmi szervezetként a csendőrség. Az összességében 8 ezer fős őrtestület személyi ügyekben a honvédelmi, szolgálati vonatkozásban viszont a belügyminiszter alá tartozott.  Rendfenntartó, nyomozó- és karhatalmi szolgálatot teljesítettek, állandó őrjárataik is a biztonságot erősítették. Elsősorban a vidék rendjét vigyázták, hiszen a városoknak volt saját rendőrségük.




Az előírások szerint a csendőrségi szolgálatra jelentkezőknek a következő feltételeknek kellett megfelelniük:
- magyar honosság,
- feddhetetlen erkölcsi magaviselet mellett és megfelelő szellemi képességek birtokában tisztességes és ildomos magatartás,
- húsz évnél ne legyen fiatalabb és negyven évnél idősebb,
- nőtlen vagy gyermek nélküli özvegy legyen,
- tökéletes hadiszolgálati képességek mellett legalább 163 cm-es testmagasság,
- a szolgálati magyar nyelven kívül ismerje még annak a vidéknek az egyik nyelvét is,
ahol mint csendőr működni fog,
- olvasni, írni, számolni tudjon.
Amennyiben a jelentkező megfelelt a felsorolt követelményeknek, hatheti kiképzésben részesült, majd félévi próbaszolgálatot teljesített. A próbaszolgálat eredményének függvényé­ben véglegesítették, azaz lett csendőr. Az évek folyamán a csendőrnek lehetősége nyílott különböző tanfolyamokat végeznie, és így a pályán előbbre lépni, ami általában őrsök veze­tését vagy járásőrmesterséget jelentett.
 
1882-ben bevezették, hogy vámosok - fizetség ellenében - szerződéses alapon csendőri felügyeletet vehettek igénybe. A vármegyét ezzel újabb csapás érte: megszűnt a rendfenntartó jogköre, saját karhatalmát, a pandúrszervezetet felszámolták.

A csendőrség felállításával létrejött, a kormányzattól függő egységes közbiztonsági szervezeteknek az eredményei viszonylag gyorsan megmutatkoztak. Az ún. „betyárvilágot" sikerült elég gyorsan felszámolni, a vagyon- és életbiztonságot megszilárdítani. Az állandó járőrözés, az intézkedésre jogosultak szinte állandó jelenléte erősen visszafogta a bűnözést, illetve megnövelte a kiderített bűncselekmények számát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése