2011. január 11., kedd

Történelmünk egyik szégyenfoltja

1919. január 18 elkezdődött a párizsi békekonferencia. Az utódállamok rögzítették területi követelésüket, s tiltakoztak az ellen, hogy a vitás területeken népszavazás döntsön a hovatartozásról.
Kun Béla a keleti fronton harcolt, orosz fogságba esett. Megismerkedett a bolsevista eszményképpel, s hazatértekor hozzákezdett a kommunista párt megszervezéséhez. 1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A Vörös újság vezércikke szerint céljuk a kapitalizmus megdöntése, szocialista forradalommal a proletárdiktatúra megteremtése.

1919. január 11-én Károlyi Mihály lemondott, s a Nemzeti Tanács köztársasági elnöknek nevezte ki, ideglenes államfői hatáskörrel. Károlyi Berinkey Dénest bízta meg az új kormány megalakításával. A kormány eredménytelenül próbált fellépni a kommunisták ellen. A minisztertanács már január végén felhatalmazta a belügyminisztert, hogy megelőző intézkedéseket vezessen be a kommunista agitációval szemben, esetleges puccs elhárítása érdekében. Több helyen munkások, munkástanácsok foglaltak el üzemeket, vették át városok közigazgatását. Február 20-i tüntetés ürügyén a Népszava székháza előtt lövöldözésre is sor került.
Február 21-én letartóztatták a KMP vezetőinek többségét, a párt helységeit bezárták, a Vörös Újságot betiltották. Néhány hét múlva a Gyűjtőfogházban Kun Béláék pártirodát nyitottak, s március 11-én Kun Béla már a börtönből szabta a feltételeket a szociáldemokrata vezetőknek, esetleges együttműködésre vonatkozólag.
1919 januárjától az ellenforradalmi szervezetek aktivizálódtak. Január 19-én a MOVE elnökévé Gömbös Gyulát választották. A kormány igyekezett fellépni mind a jobb, mind a baloldali radikalizmus ellen. Február 3-án a székesfehérvári megyegyűlésen bizalmatlanságot szavaztak a kormány iránt. 1919. március 20-án Károlyi megkapta a Vix-jegyzéket, mely szerint a román csapatok elfoglalhatják Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyszalonta-Arad vonaláig egész Erdélyt és a Partiumot. A magyar csapatoknak ezt a területet és ettől nyugatra eső semleges zónát ki kell üríteni. A semleges területen viszont megmarad a magyar közigazgatás.

1919. március 19-én a szabadlábon maradt kommunista vezetők tüntetést szerveztek a fővárosban, s ezen a napon nyomdászsztrájk is kezdődött. A kommunisták elhatározták a főváros stratégiai pontjainak elfoglalását, ami március 21-én meg is történt. Az MSZDP vezetősége döntött a KMP-vel való megállapodásról, a hatalom átvételéről, a Vix-jegyzék visszautasításáról. A munkástanács Károlyi tudta nélkül közzétett a sajtóban egy nyilatkozatot, miszerint lemond, s a hatalmat átadja a kommunistáknak.
A Tanácsköztársaságban a végrehajtó hatalom csúcsán a Forradalmi Kormányzótanács állt. Elnöke a szociáldemokrata Garbai Sándor lett, a külügyi népbiztos pedig Kun Béla. Kun Béla elismerte a belgrádi-konvenciót, de a Vix jegyzéket továbbra is elutasította. Betiltottak valamennyi pártot és egyesületet, megszüntették az ellenforradalmi és polgári lapokat egyaránt. A magyar proletárdiktatúra államrendszere a tanácsokon alapult. A tanácsokat direktóriumok (intéző bizottságok) irányították. A direktórium gyakorolta az adminisztratív végrehajtó hatalmat. A csendőrség és rendőrség helyébe megszervezett Vörös Őrség lépett. A választási jogot 18 évtől kapták meg nők és férfiak egyaránt, de kizárták a kizsákmányolónak nevezett vagyonosokat és papokat. A belső politikai elhárítás Korvin Ottó vezetésével a Belügyi Népbiztosság politikai osztályán szerveződött meg.

1919. március 30-án megkezdődött a Vörös Hadsereg toborzása. A proletárdiktatúra a legfontosabb termelési eszközök szocializálását állami tulajdonba vételükkel hajtotta végre. Kárpótlás nélkül kisajátított nagy és középbirtokot, nagytőkét, üzemeket, bányákat, közlekedési eszközöket, minden 10 munkásnál többet foglalkoztató kereskedelmet. A köztulajdonba vett üzemekben az ellenőrzést a munkástanács mellett a kormány által kinevezett termelőbiztosok végezték. A kormány bejelentette, hogy az eddigi kék és fehér pénz elveszti értékét, helyette 1,2,25,200 koronás pénzjegyeket hoznak forgalomba, amire a régieket be kell váltani. Erre azonban nem került sor, mert a lakosság nem bízott az új pénzben, s a parasztság egyetlen fizetőeszközként a kék pénzt fogadta el. A Tanácsköztársaságnak megjelent a földről szóló rendelete is, mely szerint aki nem dolgozik, annak föld nem lehet a tulajdonában. Minden közép és nagybirtokot államosítottak. Földosztás azonban nem történt, hanem szövetkezeteket szerveztek.

1919 április 19-én a románok elfoglalták Szatmárnémetit, Nagyváradot, majd néhány nap leforgása alatt Nagykárolyt, Aradot, Debrecent és Gyulát. Délen a francia csapatok megszállták Hódmezővásárhelyet és Makót. A csehszlovák hadsereg is általános offenzív támadást kezdett, majd április 28-án Csap és Munkács között találkoztak a románokkal. Április végére a Tiszántúl teljesen az ellenség kezére került, de az antant megtiltotta a Tiszán való átlépést.


Böhm főparancsnok, Vágó Béla hadosztályparancsnok, Szamuely Tibor és Mohr elvtársak szemléje - Böhm beszédet intéz a frontra induló csapatokhoz: „... Meg vagyok győződve, hogy Ti éppen olyan öntudatosan gyűlölitek a szolgaságot és kizsákmányolást, mint minden proletár és ha kell, életeteket áldozzátok a proletárérdekekért.” - Szolnokon

1919. május 1-én a szakszervezeti vezetők lemondásra szólították a kormányt. Kun Béla azonban határozott fellépésével sikerült az ingadozókat maga mellé állítani. Arra buzdították az embereket, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe. Ez mintegy 15000 új katonát eredményezet. Eközben Ausztriában szerveződő ellenforradalmárok létrehozták az Antibolsevista Comitét. Május 30-án Szegeden pedig Károlyi Gyula gróf vezetésével megalakult az ellenforradalmi kormány. Amikor a magyarok által indított támadások elindultak, Párizsban már végleg döntöttek Magyarország határairól. Így ezt a harc kimenetele már nem befolyásolta. Megérkezett Clemenceau-nak június 7-i jegyzéke, mely az északi hadjárat leállítását követelte, majd a június 13-i, melyben a déli zóna kivételével közölte Magyarország új határait. A Tanácsok Országos Gyűlése szabadkezet adott Kun Bélának, aki békés szándékait hangoztatta. 1919. június 30-án megkezdődött a felvidéki területek kiürítése. Július 1-jén Pozsonyban aláírták a fegyverszüneti szerződést, mely az új demarkációs vonalat is kijelölte. A románok a Tiszántúlról nem akartak kivonulni, míg a magyarok le nem teszik a fegyvert. Július 20-án a Vörös Hadsereg általános támadást kezdett a románok kiverésére, de a támadás néhány nap múlva összeomlott, s a románok Szolnoknál átkeltek a Tiszán, s nyitva állt az út Budapest felé.
Augusztus 1-jén utoljára ült össze a kormányzótanács, ahol a többség lemondott. A Központi Munkás- és Katonatanács a Forradalmi Kormányzótanács lemondását elfogadta, és a szociáldemokrata Peidl Gyulát bízta meg az új kormány megalakításával. A Peidl-kormány néhány nap alatt számos rendeletet alkotott, melyben visszaállította a polgári tulajdon és jogviszonyokat. Felszámolták a forradalmi törvényszékeket, feloszlatták a Vörös Őrséget. A román hadsereg közben elfoglalta a Dunától keletre eső teljes országrészt, majd augusztus 3-4-én bevonult Budapestre. Így a Peidl-kormány román katonai parancsnokság felügyelete alá került. Augusztus 6-án este a román támogatású Fehér Ház nevezetű ellenforradalmi csoport lemondásra kényszeríttette a Peidl-kormányt. A szervezet élén Friedrich István és Csilléry István ált. Az augusztus 6-i puccsal véget ért a borzalom.

Emlékezzünk: Az első judeo-bolsevik horrordiktatúra - 90 év távlatából

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése