2011. január 4., kedd

A rettegéstől a röhögésig

Abszurd tettek a kommunista diktatúrában
A kommunista rendszerek az emberiség történetének egyik – ha nem a – legkegyetlenebb, legembertelenebb diktatúrái voltak. A bolsevik messianizmus tombolása világszerte több tízmillió, s hazánkban is – a gulágra hurcolt hadifoglyokat, az összefogdosott civil férfiakat és nőket beleszámítva – több százezer áldozatot követelt. Ám, mint minden valóságtól elrugaszkodott zsarnokság, a „létező szocializmus” is számtalan, talán már csak utólag viccesnek tűnő történetet és helyzetet eredményezett.

A diktatúrák nagy részét kétségtelenül a rettegés tartja össze – és a nevetés töri meg leginkább hatalmukat. Ha egy erőszakkal fenntartott rezsim pusztán félelmetes, akár sokáig fenn is maradhat, ám mihelyst röhejessé válik, napjai meg vannak számlálva. A kommunista rendszerek nemcsak kegyetlenek és brutálisak, de működési mechanizmusukban is olyannyira abszurdak voltak, hogy szinte tálcán kínálták a lehetőséget a magát mindenhatónak tartó és mutató elit kinevetésére.

Sztálin elvtárs a példakép
A hazai szélsőbaloldali diktatúra legsötétebb időszaka az 1948 és 1956 közötti időszakra esett. A végletekig fokozott vezérkultusz és az egymást követő éberségkampányok azonban bőven szolgáltattak mulatságos eseteket is. Évtizedek távlatából szemlélve valóságos viccgyűjteménynek tűnhetnek a korabeli tankönyvek Sztálinról és Rákosiról szóló fejezetei. A nagy szovjet vezetőről például már az alsó tagozatban megtudhatták a nebulók, hogy az iskolában kitűnő tanuló volt, és nem súgott padtársának. Osztálytársai ebből rádöbbentek, hogy jelleme „nem is vasból, de egyenesen acélból van”, s innen kapta, az „acélos”, vagyis Sztálin nevet. A magyar gyerekeknek már tízéves korukra tisztában kellett lenniük azzal is, hogy semmilyen tudományos felfedezés vagy technikai áttörés nem jött, nem jöhetett létre a bölcs vezető szellemi útmutatása nélkül.

Teljesen egyértelmű volt tehát, hogy a guargumit pótló anyag előállítása is végső soron az ő nevéhez fűződik. „Sztálin elvtárs felhívással fordult a szovjet emberekhez: – Menjetek ki a mezőre, és keressetek olyan növényeket, amelyekből gumit lehet termelni. A szovjet nép hallgatott a tanácsra. Így akadtak rá a gumipitypangra” – olvashatták a minden elemében reális történetet az ötvenes évek magyar kisiskolásai. Sztálin azonban nemcsak a szovjet, de a magyar nép minden elért – vélt vagy valós – eredményében is meghatározó szerepet kellett, hogy játsszon. „Elérkezett december 21., a sztálini műszak napja.
Az egész üzem lázban égett. Mindenki egyformán drukkolt Kovács Jancsinak, aki ma három géppel kezdte meg munkáját… Dolgozott egyetlen felesleges mozdulat nélkül, és közben csillogó szemmel gondolt Sztálin elvtársra.” Nem is csoda, hogy ezek után 2461%-ot teljesített – olvashatták a harmadikos tanulók.

Természetesen a rezsim legalább ennyire fontosnak tartotta „Sztálin legjobb magyar tanítványa” személyi kultuszának építését is. Rákosi első, Réti László tollából származó hivatalos életrajzának megjelentetését le is fújták, mivel annak mítoszai már az MDP kulturális vezetésénél is kiverték a biztosítékot. A lelkes, és kétségtelenül nem kevés irodalmi vénával megáldott szerző például igen plasztikusan ábrázolja a fiatal Rákosi Mátyás londoni nyomorát (és tekintélyes derékbőségének okait), amikor a nagy vezér egy ültő helyében felfalja a szüleitől kapott teljes élelmiszercsomagot (!), mert nincs pénze kifizetni a vámot. A korabeli lektoroknak talán az is egy kicsit sok volt, hogy a kötet tanúsága szerint a fiatal mozgalmár tanította meg az 1912-es nagy munkástüntetés résztvevőinek az Internacionálét. A történet kétségtelenül hízelgő lett volna ugyan „a magyar nép édesapja” számára, ám a hazai baloldal ilyen elkeserítő tudatlansága sehogyan sem fért volna meg a „gazdag magyar haladó hagyományok” legendájával.

A totalitárius diktatúra nem lett volna totalitárius diktatúra, ha nem akart volna az élet minél nagyobb szegmensére ellenőrzést és befolyást gyakorolni. Ez alól nem jelentett kivételt a futballpálya sem. A „reakciósnak és fasisztoidnak” bélyegzett Ferencváros kálváriája széles körben ismert, ám ennél is jóval abszurdabb a válogatott mérkőzések lelátóinak „megszelídítése”. A nemzeti tizenegyet a szurkolók hagyományosan „huj-huj hajrá!” kiáltásokkal biztatták. Igen ám, de a „huj” szócska oroszul férfi nemi szervet jelent. Így a szovjet nép közismerten fejlett erkölcsi érzékének védelmében a Népsport már 1949-től a jóval haladóbb „rá-rá hajrá!” rigmusra biztatott.

Hurrá, nyalunk!

Hurrá nyaralunk!


A Rákosi-korszakot követő, nagyon is keményen induló, majd folyamatosan puhuló – ám a közkeletű terminológiával ellentétben „puhává” sosem váló – kádári diktatúra is bővelkedett abszurditásokban. A 70-es, 80-as években már számos, korábban tilalomfákkal megjelölt kérdésről viszonylag szabadabban lehetett beszélni, ám néhány téma továbbra is tabu maradt. Ilyen volt – 1956 mellett – a szovjet–magyar viszony is. Országos botrányt és derültséget keltett a Népszabadságban megjelent hír a „hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok” tisztjei számára átadott öröklakásokról. Kevésbé ismert a Fővárosi Moziműsor 1972. novemberi számában elkövetett baki. A programajánló magazin „szovjet filmek” rovatában a Hurrá nyaralunk! című alkotás megtekintésére biztatta olvasóit. A nyomdagép reakciós ördöge azonban úgy intézte, hogy a film címéből kimaradt két betű, így az olvasó a Hurrá, nyalunk! című mozi merész címén elmélkedhettek. Persze csak addig, amíg a szükséges adminisztratív intézkedések keretében meg nem büntették a szerkesztőt, és nem közölték az adekvát helyreigazítást.

A Kádár-rendszer legtöbb humoros anekdotáját termelő „celebje” minden kétséget kizáróan Czinege Lajos honvédelmi miniszter volt. A disznópásztorból, illetve kovácslegényből lett állami vezető kaszópusztai helikopteres vadászatainak vagy a tiszteletére zöldre festett laktanyagyepeknek országos hírük volt, ám nem kisebb botránykőt jelentettek alkoholfogyasztási szokásai sem, amelyeket nem nagyon befolyásoltak a protokoll szabályai. Egy anekdota szerint az aszódi laktanyában a hetvenes évek derekán tett látogatása alkalmával a szükségesnél valamennyivel több vodka elfogyasztása után egyszerűen kiesett a helikopterből. A kivezényelt díszalakulat parancsnoka komoly lélekjelenlétről árulkodva „Hátra arc!-ot” vezényelt. Így aztán a hadügyminiszter elvtársnak háttal játszották el a teljes repertoárt a Radetzky-marstól a Rákóczi-indulóig.


W. Ferenc „magtalanítása”

A kötelező éberség és szorosan betartott hivatali fegyelem az ötvenes években egyetlen hivatalos – vagy annak tűnő – irat elkallódását sem tette lehetővé. Így történhetett meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Adminisztratív Osztályának egészségügyi iratai közé kerülhetett az a levél, amely egy bizonyos W. Ferenc „magtalanítását” rendelte el, hivatkozva az illető „társadalmi veszélyességére”. A hatóságok a „dokumentum” szerint igen nagyvonalúak voltak, hiszen a műtétileg eltávolított herezacskóból pipadohány tárolására alkalmas zacskó készítését is felajánlották. A nyilván munkahelyi vagy baráti ugratás eszközéül szolgáló papíroson olvasható Kovács György párttitkár aláírása is. Azóta kutatások bebizonyították: a fent nevezett elvtárs valóban az Egészségügyi Minisztérium MDP-szervezetének vezetője volt. Hogy szignója hamisítvány-e vagy esetleg – a korszakban korántsem ritka – „szakértelmének” bizonyítéka, máig nem derült ki pontosan. Az bizonyos, hogy volt egy igen buzgó munkatársa, akinek a levél tartalma, de még a műtétre felszólító, igencsak beszédes „dr. Sahter Hugó” neve sem tűnt fel, és egyszerűen a többi hivatalos nyomtatvány mellé iktatta a papírost.

Balogh Gábor
forrás: Magyar Hirlap


Hurrá nyaralunk! című film letöltési kódja:
http://rapidshare.com/files/360253849/Hurra_nyaralunk.part1.rar
http://rapidshare.com/files/360272792/Hurra_nyaralunk.part2.rar
http://rapidshare.com/files/360286422/Hurra_nyaralunk.part3.rar
http://rapidshare.com/files/360295651/Hurra_nyaralunk.part4.rar

1 megjegyzés:

  1. Én azért visszasírom azt az "átkos" szocit!
    Ezzel az írással nem tudok azonosulni!
    Láthatod mire jutottunk a "szabadsággal"!
    Azért olvaslak ám továbbra is, mert sok jó írás van itt!

    VálaszTörlés