2011. január 18., kedd

Pozsonyi Ádám: Vissza a szent...

A hagyományok roppant fontosak egy nép, egy nemzet életében. Minden attól való eltávolodás csakis romláshoz, korcsosuláshoz vezet. A horgolás, az például egy szép és Istennek tetsző foglalatosság. Hagyomány. Mióta a fiatal lányok nem ezt űzik, hanem a hoszteszi vagy a médiamenedzseri életpálya lebeg a szemük előtt, a kihalás veszélye fenyegeti a magyart.

A hagyományok roppant fontosak egy nép, egy nemzet életében. Nélkülük a puszta fennmaradás is kétséges. Ezt tanítja a múlt, a történelem, amelynek mélységes kútjába tekinteni hasznos, dicséretes, főleg, ha a jelen eretnekségei oly pimasz agresszivitással dörömbölnek ajtónkon.

1302-ben a pápai követ Magyarországra érkezett, hogy támogassa

I. Károly (Róbert) trónigényét. Magyarul, hogy beleszóljon az ország dolgába. A magyar rendek egy része – a budai polgárok támogatásával – ellenben Vencel cseh királyfit ültette volna a trónra. A pápai követ – mi-
után az Anjou trónkövetelő sikertelenül ostromolta a várat – kiátkozta a budai polgárokat, akik erre válaszul magára a pápára mondtak ki átkot.

A Hírszerzőt ellenben azért érdemes néha tanulmányozni, hogy az ember lássa, a lakájmentalitásnak hol vagyon a határa. „Az Európai Néppárt szólt be Orbánnak a határon túliak ügyében.” „Brüsszeli üzenet Orbánnak: elfogadhatatlan lenne a határon túli magyarok választójoga.” És akkor mi van? Ez lenne szerintem az alap. Mármint a követendő mentalitás. A hagyomány, amelyet őseink teremtettek.

Térjünk is vissza ezekhez a szent hagyományokhoz! A pápa kiátkozta Budát? Mi átkozzuk ki válaszul a pápát!

A Hírszerzőn mellesleg minden cikk gyomorforgató, de külön javallandó másnaposság ellen Seres László heti uszításgyűjteménye. Vele nem az a baj, hogy írni nem tud, és ötven felé járva is az „asshole” meg „motherfucker” kitételek alkalmazásával próbál jó fejnek és lazának tűnni, mint egy másodéves progmatos valami közösségi portál nyilvános üzenőfalán. Ezt már megszoktuk ezektől. Felnőni azt nem tudnak, csak fintorognak, túrják az orrukat, és igyekeznek szellenteni, ha a jelenlétükben valaki szent és magasztos dolgokról beszél.

De ez már például tiszta hazaárulás: „Legyünk egyértelműek: az kell, hogy az EU saját kezdeti értékeihez visszatérve szankciókat vezessen be az orbáni Magyarország ellen, bármit jelentsenek is azok”.
„A fejét Budára küldték, két kezét és két lábát pedig más városokba indították útnak. (…) Bizony méltó dolog is volt, hogy az emberek közönséges halálából kirekesztve, kutyához illő, hirtelen halállal haljon meg, és mint valami kutya, a kutyák sorsában részesüljön.” Ezt mondja Thuróczy János, jó krónikásunk, a felségsértésben és hazaárulásban vétkes Zách Felicián sorsán elmélázva.

Ja, és meg ezt is mondja Seres: „ronda kis állam vagyunk”.
Őrizzük hagyományainkat. Ápoljuk őket. Nélkülük a puszta fennmaradás is több mint kétséges vala.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése