2011. január 22., szombat

A Magyar Kultúra Napja

Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke fogalmazza meg gondolatait január 22-e, a Magyar Kultúra Napja kapcsán.

Száznyolcvan éve írta Kölcsey - korabeli helyesírással - a Hymnust, s lett immáron több mint tíz éve ez a januári nap, 22-ike a magyar kultúra születésnapja. Jellemzőnek vélem a magyar kultúra századokon keresztül azonosnak mutatkozó helyzetére azt a körülményt, hogy ez a mű a megalkotását követően csak hat év multán jelent meg az Aurórában, hogy később, a mai napig elismert és közismert legyen.

A születésnapot általában az egész családnak illik megünnepelnie. Vajon a magyar kultúrát ünnepli-e az egész magyar család? Aligha.

Ez az ünnep - valljuk be - nem vált ismertté. Nem áll meg az élet egy pillanatra, nem nagyon hallhatók mélyenszántó töprengések a kultúra jelen állapotáról, az Országgyűlés nem tart rendkívüli vitanapot a kultúra teendőiről. (Igaz erről máskor sem tart.) Talán néhány esszé, belső vezércikk, vagy tűnődés, mint ez is - és a dolgok változatlanul mehetnek tovább.
Nem ünnepe a kultúra kijelölt napja a felnőtt lakosság azon - túlnyomó - részének, amely nem jár színházba, nem olvas könyvet, talán még sohasem volt hangversenyen. Amelynek ezek után marad a televíziózás. Annak kulturális hatása nem lebecsülendő, legfeljebb e hatás jellege, iránya töltheti el kétségbeeséssel a figyelmes elemzőt.

Az okok sokfélék: pénztelenség, az érdeklődés hiánya, a kultúrán kívüli lét következménynélkülisége. Ezek talán nem is csak az elmúlt évtizedeket, de az évszázadokat is jellemezték. Ezt a folyamatot meg kell állítani. Hiszen a kultúra nem ünnepi kabát, amelyet időnként, elővéve a naftalinból, illik magunkra ölteni, hanem végszükség, az egyetlen lehetséges válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel most, a 21. század elején szembe kell néznünk. Mert itt van előttünk néhány kérdés, amely részben kulturális válaszra vár.

- Az elkerülhetetlen globalizáció: az egyik oldalon a kínálat kiszélesülése, a hozzáférés olcsósága és könnyűsége; a másik oldalon a hagyományos indentitások föllazulása és a multikulturalitás meghatározóvá válása.

- Az EU-csatlakozás, amelynek velejárói az identitást érő kihívások: a növekvő lehetőség, hogy megismerjenek, és veszély, hogy elveszítheted régi magadat; egyfelől a kulturális alkotások és alkotók szabadabb áramlása, a kulturális sokféleség felerősödése, másfelől a kultúra háttérbe szorulása a kormányzati cselekvésben, a gazdasági, jogi igazodás súlya miatt.

- Az új technológiák megjelenése: a kultúra megőrzése, archiválása, hozzáférhetővé tétele, olcsó eljuttatása, olcsó reprodukálása, ezen belül az audiovizualitás meghatározóvá válása; ugyanakkor az üzlet befolyásának túlsúlya - akinek sok pénze van, az tud csábító üzeneteket megfogalmazni. Az információgazdaság kialakulása, a „kreatív" iparágak felértékelődése: a film, a TV, az ipari és életmódbeli design meghatározóak lehetnek a kultúra jövőjében.

- Szabadidő- és életmód-változás: több és az életpályákban felértékelődő szabadidő; több pénz a kulturálisnak tekintett áruk fogyasztására; a fogyasztási javakon belül előtérbe kerül az információ, ami vagy kultúra, vagy annak is tekinthető, vagy azzal közvetlen kapcsolatban van, ám a fogyasztás egyre nagyobb területei kerülnek az üzlet hatása alá. Az élménytársadalom létrejötte: a kulturális (időfelhasználási, ismeretszerzési) szükségletek kielégítése sokféleképpen és magas színvonalon történik, miközben kérdéses az értékválasztás, értékdefiníció.

- Speciális kárpát-medencei problémáink: minden szomszédunknál fellépnek a hozzánk hasonló problémák, és az identitás válsága ki- illetve tovább élezi a magyar-szomszéd kapcsolatok hagyományos gondjait; hosszan élő probléma a magyar kulturális identitás megőrzése és fejlesztése, amit kritikussá fokoz a schengeni elv érvényesítése.

A válaszok nem halogathatók, kulturális álláspont és cselekvés nélkül semmit sem érnek. Az is világos, hogy a Magyar Kultúra Napján alapvetően, meghatározó módon, hangosan és sürgetőleg a jövőről kell beszélnünk. És nem csak a kihívások miatt, de azért is, mert ezt az üzenetet kaptuk az írás elején idézett költőtől.

Legyen az Ő szava egyben most a végszó is:
"Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdag növésű szálakat hoz mag nélkül. Ítélet által rendbe szedett s keresztülgondolt ismeret ver mély gyökeret, s őriz meg a felületességtől; ízlés pedig adja azon kellemes színt, mi nélkül a tudomány setét és zordon: mint a cellájába zárkózott remetének erkölcse."

(Parainesis - részlet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése