2011. január 22., szombat

Erdélyi utakon

Erdélyország útjait járva számtalan érték, számtalan kincs kerül a nyitott szemmel járó utazó el. De ehhez bizony le kell térni a jól bejáratott útvonalakról. Nagyon sok magyar emlék van magára hagyva, olyan eldugott, vagy épp túlságosan is szem előtt lévő falvakban, olyan helyeken, ahol mrá a magyar szó is ritka vendég.
És míg a szász emlékekre a némethonba vándorolt emberek ekkora távolságról is tudnak vigyázni, illő lenne legalább ennyit nekünk is megtenni a 800-900 éves örökségünkkel.

Guraszáda

Közvetlenül a Déva és Gyulafehérvár közti út mellett található ez a kis "ékszerdoboz", a környék egyik legősibb temploma.
Bár ma XIII. századinak írják, építési módja alapján jóval régebbre keltezhető.


Az Erdélybe betelepülő románság részére az egykori földesurak jó néhány magyar templomot átadtak, így lett a guraszádai is ortodox templommá. Ekkor készült az ortodox liturgia szerinti kifestése, amely a legrégebbiek közül való, s mint ilyen, önmagában is kiemelkedő értéket képvisel.

Ám a vakolat bizonyos részei peregni kezdtek lefelé, így szépen kezd napvilágra kerülni eredeti kifestése, melyben a Szent László legendárium sejthető. Így a román művészettörténészeknek is roppant hasznos XIII-XIV. századi építés elmélete (erre alapozzák ma a templom román építését) is lassan kezd megdőlni.


A templom előtt látható, klasszikusan ortodox festésú kereszt is beszédes módon őrzi a nemrég még itt élő magyarok nyomát, a nap-hold-csillagok ősi szentháromságát.

A falu ma már teljesen román lakosságú, ám a templom kinyitására érkező atyafi bemutatkozása (romános kiejtéssel ugyan, de Farkas családnévvel) és a templom mögötti temető feliratai gazdag magyar múltról árulkodnak.


A falu határában pedig az erdélyi mesegyűjtések (pl: a Benedek Elek féle) részét képező Fiú sziklája magasodik.

forrás: Aranytarsoly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése