2011. január 19., szerda

Erdélyi utakon

Erdélyország útjait járva számtalan érték, számtalan kincs kerül a nyitott szemmel járó utazó el. De ehhez bizony le kell térni a jól bejáratott útvonalakról. Nagyon sok magyar emlék van magára hagyva, olyan eldugott, vagy épp túlságosan is szem előtt lévő falvakban, olyan helyeken, ahol mrá a magyar szó is ritka vendég.
És míg a szász emlékekre a némethonba vándorolt emberek ekkora távolságról is tudnak vigyázni, illő lenne legalább ennyit nekünk is megtenni a 800-900 éves örökségünkkel.


Alvinc

Gyulafehérvártól 12 km-re találjuk közvetlen a Maros mentén az egykori járási székhelyt. Borberekkel együtt szerves egységet alkottak, mint egy maros menti Pest-Buda. Középkori eredetű temploma impozáns látvány lehetett valaha, mai, lepusztult állapotában is magasztos. Legutóbbi ottjártunkkor mrá le volt rendesen kerítve, de nemrég még egy szamár jött ki a templomból köszöntésünkre. Ma ő a gyülekezet, és a gerlék búgják csak a zsoltárokat...
A kastély romjai is gazdagabb múltról árulkodnak. Eredetileg a gótika idején épült Domonkos rendi kolostorként Zápolya János adományozta Hazárdi Miklósnak, majd Martinuzzi György birtokolta, ma is Martinuzzi kastélyként említik mindenhoz. Itt lelte halálát Fráter György is 1551-ben, amikor is Castaldo zsoldosai rajtaütöttek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése