2011. január 9., vasárnap

Emlékezés a 2. magyar hadseregre

  
Lajtos Árpád vezérkari százados
(1910 - 1986)

Emlékezés a 2. magyar hadseregre
    Csak röviden, hogy mi történt a doni magyar hadsereggel : 1942 februárjában mozgósították, áprilistól július végéig elhúzódó időben a hadszíntérre szállították vasúton, oda cseppekben érkezett be. Hadműveleti alkalmazásra első ütemben csak a III. hadtest került (az sem teljes egészében). A Don folyó nyugati partján folyamvédelmi feladatot kapott, olyan kiterjedésben, amely, a szélességénél fogva, legfeljebb folyammegfigyelést tesz lehetővé. Ez a feladat - akárcsak a velünk közvetlenül szomszédos 8. olasz hadseregé, valamint az ahhoz délről csatlakozó 3. román hadseregé - azon a végzetesen téves hitleri helyzetmegítélésen alapult, hogy ezeknek a "fegyvertárs" hadseregeknek nem kell majd komoly harcokat vívniuk, mert a német támadó zöm a nyár végéig megsemmisíti, tönkreveri a Vörös Hadsereg zömét a Donyec, Don, Volga alsó folyás katlanában, illetve a Kaukázustól északra lévő Kubán térségben.
    A magyar hadsereg július, augusztus és szeptember hónapban sikertelen és súlyos veszteségeket okozó harcokban próbálkozott felszámolni a Don folyó nyugati oldalán létesített szovjet hídfőket. Szeptember közepétől 1943. január elejéig - az olaszoknál1942. december közepéig, a románoknál 1942. november közepéig - "csendes" volt a doni arcvonal. Volt tehát idő a védőállások megerősítésére. Hiányzott azonban a faanyag és ami fontosabb; az elszánt akarat. A felváltásokban reménykedtek a csapatok.
    Ehelyett a sztálingrádi térségben bekövetkezett döntő események folytán, sor került a magyar hadsereg elleni döntő támadásra, amellyel szemben semmilyen szempontból nem volt képes a hadsereg helytállni, azaz kitartani. Számos körülmény folytán részben kitört és meg nem fékezhetett pánikok kíséretében hátraözönlött a hadsereg kisebb része, a többiek harcolva, súlyos veszteségek közepette, de ugyancsak visszavonultak.
    A katasztrofális vereséget szenvedett hadsereget 1943. január 24-évei kivonták a harcolók kötelékéből, a hadseregnek töredéke azonban még tovább harcolt, mint utóvéd, egészen február közepéig. A roncsok hazaszállításáról hallani sem akartak a németek, hanem azonnal kettős feladatot szabtak meg a számukra: újjászervezés ütőképes állapotra, közben partizánelhárítás az újjászervezési körletben.
    Részben a szovjet feltartóztathatatlan előretörés, részben a józan belátás folytán, márciusban úgy határoztak, hogy a teljesen tönkrement, demoralizált roncsokat mégis hazaszállítják az anyaországba, helyettük beérik két megszálló hadosztállyal. Április végéig megtörtént a roncsok hazaszállítása.
    Ha most, 1984-ben valaki megkérdezné a véleményem, hogy becsülettel harcoltak-e a magyarok a Donnál, és hogy az elpusztultak hősöknek tekinthetők-e, mindkét kérdésre igennel felelnék. De hát senki nem kérdez meg engem, nyilván nem is számít a véleményem, amelyet bizonyára elfogultnak tekintenek az illetékesek.
    Mindazonáltal, hadd indokoljam meg a véleményemet néhány szóval.
1942/43-ban a Donnál a magyarok ugyan lelkesedés nélkül, előttük nem világos célért harcoltak, de kötelességtudatból. Ehhez képest pedig megtartották a becsületüket. Annak idején egymás közt azt mondtuk a hírhedt Jány-parancs tudomásulvétele után, hogy nem a hadsereg veszítette el a becsületét, hanem a legfelsőbb vezetés, a doni hadsereg szemében.
    Megítélés dolga, hogy hősi halottnak tekinthető-e az, aki nem lelkesen, de kötelességét teljesítve vesztette életét, még akkor is, ha azt nem szívesen adta oda. Szerintem, igenis hősi halott, de legalábbis "katonahalott". Más kérdés, hogy miért nem kapták meg ezek a halottak az utókornak elismerését, amit hősi emlékművekkel szokás kifejezni. Ismerem a hivatalos álláspontot ebben a kérdésben. Rablóháború fasiszta halottainak nem állíthatunk hősi emlékművet. Ugyanígy, a magyar hazáért 1919-ben elesett hősökről hallgatott a krónika, de legalábbis csak mellesleg említette meg, a hősi emlékműveken pedig csak 1914-18 szerepelt, az 1919 nem. (15. 233-235 old.)

forrás: http://donkanyar.gportal.hu

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése