2011. január 3., hétfő

Egy cikk a Magyar Hirlapból

A zongorista

„Az utóbbi hírek csakugyan aggasztóak. A toleranciaszint kirívóan alacsony. Rasszizmus, cigányellenes diszkrimináció, idegengyűlölet, sovinizmus és reakciós nacionalizmus – a tünetek mélyen aggasztóak. Mindezek régen elfeledettnek hitt emlékeket idéznek. Sok ember megrémült.”

Ezeket a mondatokat nem Várkonyi Tibor bátyánk fabrikálta a Szabad Népben 1951-ben – bár kétségtelenül írt ilyesféléket Truman elnök Amerikájáról, pusztán a cigány szó helyére kellett négert biggyesztenie. Nem, nem. Ezeket a sorokat Schiff András zongoraművész írta olvasói levelében, 2011. január 1-jén a Washington Postban.
Boldog új évet, Magyarország!

Vajon, mi köti össze Várkonyi Tibort és Schiff Andrást? Mi az a titkos fonál, amelyet bárhogy is gombolyítunk 1951-től 2010-ig, végül csak rátekeredik a rasszista, idegengyűlölő magyarok nyakára?

Ezt inkább hagyjuk. A végén még a New York Timesban is címlapon leszünk.

De tudják mit, legyünk nagylelkűek lapunk idei első számában. Annál is inkább, mert ha Schiff kedves újévi köszöntőjéből jól sejtjük, csatázunk még eleget ebben az esztendőben. Amit semmiképpen sem szeretnénk: belegyalogolni a jeles zongoraművész csapdájába. Nem kívánjuk bizonygatni, mennyire toleránsak vagyunk, hogy ezer éve itt élünk, ígérem, még Trianonról sem lesz szó. Miközben persze egy percig sem leplezzük, hogy tökéletesen hidegen hagy bennünket, miért retteg Schiff András kedvenc zongorája alá bújva. Semmiféle kultúrkampfba nem megyünk bele, annál is inkább, mert a jelzett olvasói levél sem több, sem kevesebb a megszokottnál: pusztán annyit állít, amennyit – ők – rendszerint állítani szoktak.

Ennél jóval érdekesebb és figyelmünkre méltóbb az ellenfél észjárása. Vizsgáljuk meg például Schiff szóhasználatát. Az eredeti angol szövegen is átsüt a 19. század ósdi vulgármarxizmusa. A magát nyilvánvalóan elsődleges entellektüelnek képzelő szerző tehát sem magyar „anyanyelvén”, sem angolul nem tudja magát szabatosan kifejezni. Ostoba közhelyeknél többre nem futja, az önálló gondolkodás teljes hiányának és a köreiben divatozó kávéházi értesültségnek tanúsága az a néhány rossz mondat.

Lássuk aztán konkrét tapasztalatait. Cikkének végén aláírásként ez áll: Schiff András, Firenze, Olaszország. Akadt már példa arra a történelemben, hogy a tapasztalt internacionalisták jobban tudták, mi van itthon, mint mi, akik kalandvágyból itthon maradtunk. Schiff cikkének esztétikumát aligha emeli, de éppen ez is állhatna utána: Landler Jenő emigráns népbiztos, Bécs. Schiff, maga kezet foghat a néhai forradalmárral… Toleranciaszint alatt vegetáló magyarokról szóló patinás megfogalmazása simán belefért volna az egykori Vörös Újságba.

Nem árt felidéznünk persze, hogy a száműzött zongorista európai kitekintésű rettegő. Ha nem posztkommunista vagy szociáldemokrata kormány vezeti aktuális hazáját, ő már másnap fellázad. A Haider-ellenes hadjárat idején például lemondta bécsi és salzburgi koncertjét. Értjük, ugye? Akkor azt üzente a maga egyszerű módján, hogy nem a jobb- vagy baloldali osztrákokkal, hanem en bloc Ausztriával van baja. Hogy nem méltóztattak jól választani. Hogy őt, Schiff Andrást megsértették az emberi méltóságában. És hogy majd akkor hallgassátok az én muzsikámat, rohadt fasiszták, ha jó helyre teszitek az ikszet.

Ha jól értem, most valami hasonló készül, ezúttal Magyarország ellen.

Ez a magatartás elsősorban előítéletes, másodsorban nárcisztikus, harmadsorban becstelen. Pontosan az ilyen izgága ostobaságok miatt utálják a Schiff-féléket, bárhol is éljenek a világon. És miután a befogadó hagyományainak elfogadása helyett állandóan az emberi jogista katyvasszal támadnak, miután humanizmust emlegetnek, de titokban gyűlölnek minden hagyományos értéket és mindenkit, aki másfajta értékrendszert követ – lassan felnyitják az emberek szemét.

Schiff András talán nem érzi, de alaposan megváltozott a világ. Ott él ez a szegény ember Firenzében, és a saját rögeszméi fogságában még Olaszországot sem érti. Nem látja, hogy nem a sovinizmus, az idegengyűlölet vágya mozgatja az európai változásokat, hanem az emberek természetes igénye, hogy birtokba vegyék újra, ami mindig is az övék volt. Birtokolni akarják az anyanyelvüket, történelmi példaképek, hősök után kutatnak, büszkék hagyományaikra, és nem hiszik el, hogy az idegen pusztán azért szép, mert idegen.

A jó európaiak győzelemre állnak. Talán az új Magyarország is.

Még ha ez rossz hír is Schiff Andrásnak.
Boldog új évet, Magyarország!

Szentesi Zöldi László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése