2010. december 14., kedd

(Pap)Ír tigris

Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk mostanában, amikor egy olyan ország összeomlásáról olvashatunk megrendítő tudósításokat, amelyet mint kötelező erejű, követendő példát állítottak a világ elé
évtizedeken át. Írország, a "kelta tigris" agonizál, gazdasága romokban, társadalmi szövetrendszere széthullóban, és senki még csak nem is sejti, hogy mit hoz a jövő.
 
Ám még ennél is tragikusabb, hogy - amint azt már megszokhattuk - megint a világot uraló véleményhatalmi diktatúra intézményei próbálnak verbálisan terrorizálni minket. Olyan ócska és hamis magyarázatokat adnak, amelyek tökéletesen lehetetlenné teszik majd, hogy legalább tanulhassunk az ilyen és hasonló tragédiákból. A "politikai korrektség" vérlázító és pusztító "inkorrektsége" igyekszik ismét lehetetlenné tenni, hogy közös szenvedéstörténetünknek ez az újabb fejezete a közös tanulás forrásává válhasson. És törekednek nyilván
olyan "megoldások" propagálására, amelyek nyomán, mint azt annyiszor átélhettük már, még mélyebbre csúszunk a lepusztulási lejtőn. Mindent meg kellene tehát tennünk azért, hogy - ha már ez a dráma, netán
tragédia, bekövetkezik - legalább a katarzis és a tanulságok levonása segíthesse az utódainkat. Az az 1989-ben megtartott konferencia, amelynek döntései máig is a washingtoni konszenzus nevet viselik, egyértelmű fegyelmező hatalomként tette kötelezővé a világ valamennyi országa számára, hogy a neoliberális "szentháromság" parancsait liberalizálj, deregulálj, privatizálj) mindenek fölé kell helyezniük.
Ennek a globális szabadpiac apoteózisát hirdető hatalmi ideológiának persze szüksége volt egy olyan látványtechnikai bemutatóra is, amely olyan elsöprő erővel harsogja nap mint nap a világ egésze számára e
stratégia egyetlen üdvözítő mivoltát, hogy minden gyanakvás és/vagy ellenvetés eleve kizárható legyen. És éppen ezt a reklámteret találta meg Írország "személyében".
 
A kiváló geostratégiai adottságokkal, jól képzett angol anyanyelvű népességgel rendelkező kis ország így vált a globális hatalomgazdaság marketingkampányának leglátványosabban csillogó reklámszatyrává.
Felfoghatatlan intenzitással áramlott ide a transznacionális tőke, hiszen a teljes liberalizáció és gyors privatizáció, a radikális adócsökkentés és "rugalmas" munkaerőpiac óriási vonzerőt gyakorolt. Írország a külföldi tőke és az export arányát és dinamikáját tekintve csakhamar a kelet-ázsiai sikerországokhoz lett hasonlatos. És kialakult a liberális mitológia, amely egyetlen lehetséges modellként reklámozta dédelgetett kedvencét.
 
A két számjegyű növekedés hamarosan Európa egyik leggazdagabb országává tette a kis szigetet. Itt mindjárt érdemes is megállni kissé, Írország gyors gazdagodásának legfőbb mérőszáma ugyanis az egy főre eső GDP volt. Márpedig a GDP-nek mint számbavételi módnak megvan az a sajátos perverzitása, hogy azt a
jövedelmet is az ország gazdagodásaként tartja számon, amely az ott tevékenykedő külföldi vállalatoknál jön létre. Ehhez azonban semmi köze az ország népének (azon kívül, hogy ő termeli meg), és amelyet a
multinacionális vállalatok persze bármikor ki is vihetnek az országból. A globális konjunktúra során e gigantikus profitokat többnyire újra befektették Írországban, és így a GDP által mért virtuális gazdagság színes "lufija" egyre nagyobbra fújódott, a példa ereje még nyilvánvalóbbá lett. Az örömittas, mit sem sejtő népesség ráadásul a végtelen jövőbe kezdte kivetíteni mindezt, és a hiedelem szerint nyilván később is özönlő "biztos pénzre" szíves örömest hitelezett a globális pénzhatalom helyi ügynökhálózata. Ám a pénzhatalmi komplexum urai - akiket "globalo-bölléreknek" is nevezhetnénk (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország = PIGS vagyis disznók) - a háttérben már magabiztos mosollyal fenték a késeket, és a tudatosan kirobbantott 2008-as álság-válsággal elindították - Adyval szólva - "ölő-gyilkos cudar komédiájukat".
Görögországot már "levágták", és a görög társadalom talán még csak most kezdi sejteni, milyen végzetes lejtőre is került. Az ír társadalom valószínűleg még ennél is veszélyesebb helyzetben van, mert olyan felfoghatatlan számára a hihetetlen erővel rátörő lidércnyomás, hogy egyelőre még csak múló rossz álomnak tekinti mindezt. Ám ahogy már Görögország esetében is láttuk, a levágandó "disznó-országok" csak
Európa kivégzésének első jelentéktelen epizódjai csupán. A tudatosan szított válsághisztéria nyomán ugyanis, akárcsak Görögország esetében, máris egekbe emelkedett Írország kockázati felára, ami azt jelenti,
hogy a hitelekért fizetett, eddig is gigantikus kamatok a sokszorosukra nőnek.
 
Ezekkel a pénzügyi terrorakciókkal a globális hatalmi rendszer már valójában nem a PIGS-országokat, hanem a túszul ejtett Európa egészét zsarolja, és mint Görögország példája mutatja, teljes sikerrel. Európa
megfélemlített, tehetetlen és korrupt uralmi struktúráinak a jelek szerint sem érvényes tudásuk, sem bátor elszántságuk nincs, hogy útját állják a most már nyíltan földrészünk elpusztítására törő gyilkos erőknek.
 
Néhány hét múlva az a Magyarország lesz fél évre Európa uralmi rendszerének formális irányítója, amely az elmúlt évszázadok során közvetlenül élhette át e "pusztító világerő" kegyetlenségét. Lesz-e bátorságunk nevén nevezni a dolgokat?
 
Bogár László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése