2010. december 14., kedd

Hoffmann Rózsa figyelmébe

Gintli Tibor főszerkesztésében napvilágot látott, 2010. december 2-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutatott kötetet megjelentetője, az Akadémiai Kiadó így harangozta be: „Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.”

Nyírő József
A kommunista titkosszolgálatok sem ártottak annyit, mint nemzeti klasszikusaink oktatásból, köztudatból való teljes kirekesztésével a Magyar Tudományos Akadémia ítészei, élükön Gintli Tibor ELTE-adjunktussal, akinek nemrég megjelent, 1096 oldalas kötetéből (Magyar irodalom) olyan klasszikusaink maradtak ki, mint Nyirő József, Tormay Cécile, Wass Albert.

...az olvasó hiába keresné benne (három említett klasszikusunkon kívül) mondjuk Áprily Lajost, Dövényi Nagy Lajost, Fiala Ferencet, P. Gulácsy Irént, Harsányi Kálmánt, Kós Károlyt, Mécs Lászlót, Marschalkó Lajost, Milotay Istvánt, Oláh Gábort, Oláh Györgyöt, Reményik Sándort, Sajó Sándort, Sértő Kálmánt, vitéz Somogyváry Gyulát, Szemere Györgyöt, esetleg a magyar szenteket (csak „magyarországiak” vannak!), megtalálja ellenben az irodalmunk megismeréséhez nyilván nélkülözhetetlen klasszikusokat, mint Aczél Györgyöt, Eörsi Istvánt, Eszterházy Pétert, Sigmund Freudot, Kádár Jánost, Kertész Imrét, Konrád Györgyöt, Kornis Mihályt, Lukács Györgyöt, Moldova Györgyöt, Petri Györgyöt, Rákosi Mátyást, Rejtő Jenőt, Spiró Györgyöt, Joszif Visszarionovics Sztálint, Tristan Tzara-t."

Tormay Cécile
Íme néhány példa fejezetcímei közül a közérthetőségre: Önéletrajzi narratíva és emlékírás, A nemzeti identitás összetettsége, Intimitás és nyilvánosság a színpadon (Katona József: Bánk bán), A színházi repertoár differenciálódása (Kisfaludy Károly színművei), Az írói professzionalizálódás folyamata, Az irodalom területi strukturálódása, Arany János és az allegorézis elbizonytalanítása, Kísérlet a nemzeti sztereotípiák modernizálására (Jókai Mór: Sárga rózsa; Mikszáth Kálmán: Az új Zrínyiász), A regionalitás irodalmi formái (Mikszáth Kálmán: A jó palócok, Tömörkény István novellái), Az irodalmi nyilvánosság szerkezete és szovjetesítése, Az utolsó ajánlatok az egységes nemzeti irodalom koncipiálására, Kontextusok egymásmellettisége és kölcsönhatása, A parabolikus próza etikai gondolkodása (Sarkadi Imre, Cseres Tibor), A „paradigmaváltás” fogalma, Neoavantgárd költészetpoétikák, Az irodalom intézményrendszere és medialitása 1989 után, A költői szubjektumkonstrukciók változatai, Az intertextualitás hangsúlyos megjelenése a költészetben.
Az ilyen adjunktusok teszik méltatlanná az Akadémiát a Magyar név viselésére.
Szabó Dezső

Wass Albert

1 megjegyzés:

  1. Szabó Dezső zseni volt. Hat hónap alatt el tudott sajátitani egy nyelvet. Finnül is megtanult s aztán "coki" mondta a nyelvrokonságról már akkor... :)

    VálaszTörlés